A léc máris beállítódott: az idei felterjesztések terméséből
Tudom, hogy én voltam az, aki a Zsoldos-díjjal kapcsolatos, Molyon folytatott vita kapcsán azt szorgalmaztam, hogy az egyetlen magyar sci-fi irodalmi díj zsűritagjai legyenek már olyan szívesek, és írjanak dolgokat az internetre akár a díj kapcsán, akár csak úgy egyébként, év közben, hogy a tisztelt publikum (pl. én) tisztában lehessen azzal, hogy kire is van bízva pontosan az ítélkezés. Mit olvasnak, mi az, amit szeretnek, mennyire értenek hozzá? Kik ők valójában?
Mondhatni részben az én hibám is lehet az, ami történt, ezért pedig bocsánatot kérek.
Kezdődött azzal, hogy Vásárhelyi Lajos, akinek korábbi munkásságát én talán fiatal korom okán nem ismerem, szóval Vásárhelyi Lajos egy szerintem végletesen modoros, gondolom humorosnak szánt bejegyzésben szerintem nagyjából mindenkibe belerúgott, aki valaha is versenyzett a Zsoldos-díjért. Ezután nyilván sokaknak van kedve az ő értő ítéletére, jóindulatára bízni az írását. (Nekem nem lenne.) De Vásárhelyi Lajos legalább érthető, magyar nyelven írt cikket ez esetben, és az értékelésekkor is - más kérdés, hogy számomra ez utóbbiból nem igazán rajzolódott ki sem különösebb szakmai hozzáértés, sem egységes szempontrendszer. Ez azonban semmi nem volt ahhoz képest, amit egy másik zsűritag, Szarka Emese követett el a minap.
Szarka Emese zsűritag dolgozatában szintén a díjra beküldött regények és novellák értékelése a téma, a rendhagyó nyelvi megformázottság, az újító poétikai ihletettség azonban teljes mértékben eluralja, más létsíkra emeli a szöveget. Csak néhány gyöngyszemet, bon mot-t válogattam ki:
“Havasréti József beírta magát a névmemóriámba.”
“Ez az első sci-fi regény, amit az értékelések megkezdésekor olvastam, sőt, amit már évek óta olvastam magyar szerzőtől, így a léc máris beállítódott.” (Ebből ugye az is kiderül, hogy évek óta nem olvasott magyar sci-fit.)
“Egy MyWords program az interneten fellelhető adatok összefésülésével megoldja a rák problémáját. A felhasználó kisfiú csak a tanórai beadandókban szeretett volna kitűnni és saját imázsán emelni. A szerző jól ráérzett, hasonló appok karnyújtásnyira vannak már.“ (Ez a megjegyzés talán ironikus akar lenni a végén?)
“A mű végébe meglepő csavar fúródik.” (Meglepő csavar fúródik. Meglepő csavar fúródik. Oké.)
"Beissza magát a képzeletembe." (Hogy mit?)
Az egész szöveg csodálatos, a győztes Lovas Lajos regényéről például ennyit tudunk meg az értékelés alapján: "Hát ilyet? Hát ilyet!" Ebből kéne értenem, hogy miért a Törzsszövetség nyert az idén? Ha ez egy ironikus, humoros, netán posztmodern kísérlet, akkor elnézést kérek: én értettem félre a dolgot.
Ha nem, akkor én továbbra sem vagyok meggyőzve arról, hogy a Zsoldos Péter-díjnak ebben a formában bármi értelme is lenne, vagy eredeti felvetésemnél maradva, hogy a zsűri akármennyire is hiteles lenne számomra.
De talán majd az SF Szakosztály estjén erről is esik szó.