Az X-Men reneszánsza: így rúgja fel a House of X és a Powers of X a 60 éves szabályokat
A mutánsok egykori dicsőségének minden tekintetben leáldozott immáron több mint egy évtizede. Néhány kivételtől eltekintve az X-Men-címek már hosszú ideje reménytelen kreatív válságban tengődtek. Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy az MCU sikerének tükrében a Disney tulajdonában lévő Marvel eleve félszívvel állt a mutánstemához, tekintve, hogy a filmes jogok a Foxnál voltak (ahogy ezt a mintát az F4 esetében is láttuk). Két éves folyamat után a Fox 2019 márciusában lett a Disneyé, négy hónappal később pedig megjelent a House of X - Powers of X duó, amely alapjaiban változtatta meg az évtizedes hagyományokat, zárójelbe tette az előző évtized szenvedését és kis túlzással az X-Men-címek új aranykorát hozta el, amit mi sem bizonyít jobban, hogy jelenleg 12 (!) hozzá kapcsolódó sorozat fut és még kettő fog indulni a közeljövőben (a Marvelnél 38 cím fut összesen…).
Az univerzum újraindításával a kivételes tehetségű Jonathan Hickmant bízta meg a Marvel, nem véletlenül. Hickman korábban már sikerrel újította meg az Avengers címeket és olyan gyöngyszemek köthetőek a nevéhez, mint a tökéletes mindfuck poszt-apokaliptikus sci-fi westen East of West, vagy a tőzsdét a sátánizmussal vegyítő The Black Monday Murders. Az író ráadásul teljes kreatív szabadságot kapott, ami mindig szerencsés együttállás.
Az X-Men alapvetése volt, hogy Xavier békés együttélésre törekszik az emberiséggel. Ő és csapata mindent megtesz, hogy jót cselekedjenek, amivel bizonyíthatják, hogy az evolúció következő lépcsőfoka, a Homo superior nem jelent veszélyt a Homo sapiensre. A mutáns gonosztevők viszont jellemzően világuralomra törnek, de minimum terroristák, így az X-Men hiába próbálja kiegyensúlyozni, vagy pozitívba fordítani a mérleget, ez soha sem sikerül. Ebből az körből pedig ilyen felállásban nem lehet kitörni, amiből következik a mutánsok örök számkivetettsége.
Ez a helyzet annyira megkövesedett, hogy lényegében az X-Men történetek teljes válságát okozta. Ugyanazt a történetet nem lehet végtelen számú variációban érdekesen elmesélni. A fejlődéshez meg kellett törni ezt a status quo-t, Hickman pedig nem végzett félmunkát, hanem borította az egész eddigi viszonyrendszert és teljesen új alapra helyezett mindent.
Charles és én mindig azon gondolkoztunk, mi történne, ha nem vadásznának a mutánsokra, ha nem kellene többé menekülnünk és rejtőzködnünk… Mi lenne ha, - akárcsak az emberiségnek - a mutánsok legszükségesebb tulajdonsága nem az erő és agresszivitás, hanem az intelligencia, találékonyság és kreativitás lennének?
Magneto szavai pontosan leírják egy civilizáció fejlődésének legfontosabb alapvetését. Semmilyen csoport nem képes a haladásra, ha nem talál magának egy olyan területet, ahol biztonságban érezheti magát, és a létfenntartáson kívül nem tud a szociális, tudományos és gazdasági tevékenységekre energiát fordítani. A mutánsok esetében ez nem valósítható meg addig, amíg az emberi társadalmakba próbálnak beilleszkedni. Xavier ezt az elképzelést, a mutánsok és az emberek békés együttélésének álmát adja fel, amikor Krakoán, az élő szigeten kikiáltja a szuverén mutáns államot. A Föld nemzeteinek a státusz elismeréséért cserébe három különleges szérumot ajánl fel: az egyik meghosszabbítja a várható élettartamot 5 évvel, a másik gyógyítja az elme betegségeit, a harmadik pedig egy univerzális szuper-antibiotikum.
A koncepció azonban nem működne akkor, ha továbbra is fennmaradnának az egymással versengő és egymás céljait keresztező különböző mutáns frakciók. Mivel azonban a legelvetemültebb gonosztevők is belátják, hogy a jelenlegi helyzet nem vezet sehová, Xaviernek sikerül meggyőznie őket, hogy csatlakozzanak az új mutáns nemzethez.
Ezzel látszólag létrejön a tökéletes mutáns közösség, ami gyakorlatikag korlátlan képességekkel és fejlődési lehetőséggel bír. Na de, mi lesz ebben az érdekes?, tehetnénk fel a kérdést és itt jön be a képbe Hickman zsenije. A House of X és a Powers of X két 6 részes minisorozat, melyek azonban csak együtt értelmezhetőek. A HoX meséli el Krakoa benépesítésének kezdetét, az ezt megelőző diplomáciai folyamatokat és az első lépéseket az új életben. A PoX pedig ezt az egész helyzetet egy téren, időn és valóságokon átívelő grandiózus kontextusba helyezi és közben annyi kérdést, problémát, morális és etikai konfliktust vet fel, amitől csak kapkodjuk a fejünket.
A teljes történet négy idősíkon játszódik: az első évben, ami a projekt előkészületeit vázolja, a tízedikben, ami maga a mutáns nemzet megalakításának ideje, száz évvel később, leírva a következményeket és ezer évvel később, ahol pedig az egész folyamatot galaktikus léptékű összehasonlításban látjuk, feketelyukakban létező összekapcsolt szupercivilizációkkal és a transzhumanizmus egyéb nyalánkságaival. Mindezt pedig tucatnyi valóságon át keretezi egy megdöbbentő új koncepció, melynek központi alakja az X-Men-képregények egyik régi szürke eminenciása, Moira MacTaggert, akiről kiderül, hogy ő maga is mutáns, és képes saját életének kezdetén a korábban megszerzett tapasztalatainak és emlékeinek birtokában reinkarnálódni. Hickman ezzel a megoldással állítja új irányba az univerzumot, mégsem borítja fel az eddigi kánont.
Miközben tanúi lehetünk egy, a maga világában és korában lényegében versenytársak nélküli erővel rendelkező nemzet születésének, betekintést kaphatunk abba is, mennyi kín, gyötrelem és kísérletezés szükséges ahhoz, hogy végül ez célba érhessen. Amit pedig az író ez egyik kezével odaad, azt a másik kezével el is veszi, láttatván az olvasóval, hogy ez az esemény csak a maga tér és időpillanatában bír jelentőséggel, kozmikus viszonylatban még porszemnyi értéke sincsen, ez a drágán elért végső cél pedig bármikor összeomolhat egy rossz döntés nyomán. Így válik a HoX / PoX páros nemcsak egy új X-men éra nyitányává, hanem egy önmagában is értelmezhető science-fiction csúcsteljesítménnyé, ahol minden egyes apró mozaikdarabnak értelme és funkciója van, egyes elejtett félmondatok, vagy apró jelenetek pedig lehet, hogy csak néhány száz oldallal később nyernek értelmet.
Kétségtelen, hogy a House of X és a Powers of X meghatározó alkotás, amely több szempontból is viszonyítási pont marad. Ékes példája, hogyan kell újra értelmezni és felfrissíteni egy fél évszázados hagyományokkal rendelkező mitológiát, miközben önmaga jogán is kiemelkedő teljesítmény. Közvetlenül a lezárulta után, hat ezen az eseménysoron alapuló cím indult, melyeket továbbiak követtek, bő másfél év elteltével pedig az X-Men újra a Marvel egyik ékköve.
A kiadvány tavasszal érkezik a Fumaxnál.
További tartalmakért kövessetek minket a Facebookon, ha pedig tetszik a munkánk, akkor támogassatok minket a Patreonon keresztül!