Könyvkiadás: minek van?

Minden, amit tudnod kell.

Vendégcikk! Ilyenünk is van már. Ha szeretnél több ilyet, illetve még nem iratkoztál fel a háromheti hírösszefoglalónkra, akkor iratkozz fel és/vagy támogass minket a Patreonon keresztül!

Ebben a cikkben szeretném bemutatni a könyvkiadás menetének azon a részét, ami a könyv megírása és megjelenése között történik. Hosszú lesz, unalmas, tele száraz adatokkal, de fontosnak tartom, hogy beszéljünk ezekről a munkafolyamatokról is.

• Egyrészt: így érteni fogod, mi történik a háttérben, ami íróként és olvasóként egyaránt hasznos.

• Másrészt: ha egyszer részed lesz egy könyv megjelenésében, az itt leírtakat alapul véve tudni fogod, mire számíthatsz, akár munkamennyiségről, akár pénzügyekről legyen szó.

• Harmadrészt: a könyvön dolgozó összes munkatárs, összes szakember, összes művész elismerést érdemel a munkájáért, de az írón, és ritkább esetben a szerkesztőn kívül ritkán nevesítjük, kik dolgoznak azért, hogy a kezedbe kerüljön az adott könyv.

Az itt felvázolt folyamat egy ideális eset, a valóságban a lépések nem mindig különülnek el ilyen élesen. Gyakran előfordul, hogy egy szakember több munkafolyamatot is el tud látni; az is változó, hogy a szakemberek a kiadó alkalmazásában állnak fix havi bérért, vagy külsősként, megbízási szerződéssel dolgoznak. De nem minden kiadó tud vagy akar így működni, teljesen normális, ha szeretnék optimalizálni a folyamatokat.

Vagyis ha nem pontosan úgy történik minden, ahogy itt leírom, az még nem azt jelenti, hogy át akarnak verni. Csak akkor kell elkezdened aggódni, ha az optimalizálás a minőség rovására megy.

A folyamat lépésein végigmenve egy körülbelüli bruttó árat is meg fogok adni, ami 2023 végén átlagosnak számított a SFF-zsáneren belül. Ez zsánerenként is eltérhet (szakkönyvekre teljesen más tarifa vonatkozik, mint egy romantikus regényre), és idővel (meg az inflációval) gyorsan elavul majd. Illetve nyilván létezik a szürke vagy fekete munka jelensége, ami tovább bonyolítja az árképzést, de most a cikk kedvéért úgy fogok tenni, mintha nem tudnék róla.

Ezekből az árakból, még ha nem is pontosak, a cikk végére körülbelül ki fog rajzolódni, hogy a végtermék, a könyvesboltban kapható könyv árának hány százaléka melyik résztvevőhöz kerül. (Az árak néhány helyen oldalanként vagy darabonként vannak megadva, a legtöbb folyamat munkadíját azonban úgynevezett „nyomdai ív” alapján számolják, ami 40 000 leütésnek felel meg szóközzel.)

Végül pedig megpróbálhatunk együtt gondolkodni azon, hogy ez a rendszer jó-e, és ha nem, akkor hogyan lehetne javítani rajta.

0. lépés: Írj egy könyvet!

Ez nyilván a könyvkiadás alapja, de ebben a cikkben nem ezzel foglalkozunk. Ha ez a része érdekel, látogass el a Boncnok vagy az Így neveld a regényed oldalára.

1. lépés: Egy kiadó főszerkesztője vagy irodalmi szerkesztője eldönti, hogy kell nekik a regényed.

A többség számára nem meglepetés, hogy minden kiadóban van több olyan személy, akik döntenek arról, mi jelenik meg náluk és mi nem: a szerkesztők ideális esetben kikérik egymás véleményét, a kiadói tervet pedig a kiadó vezetője hagyja jóvá (kisebb kiadóknál elképzelhető, hogy ezeket a szerepköröket egy ember látja el).

Ezeket a döntéseket számtalan tényező befolyásolja, a kézirat minőségétől kezdve a zsáneren és a piaci helyzeten át az üzleti terv rugalmasságáig. Lehet egy kézirat zseniális, de ha nem illik a kiadó profiljába, vagy ha két évre előre be vannak táblázva, el fogják utasítani.

Lehet, hogy egy kézirat középszerű, de ha javítható hibák vannak benne, és éppen divatos témáról szól, kaphat esélyt. Lehet egy kézirat teljesen elborult, újító és formabontó, de ha éppen van pénz és kapacitás kísérletezni, és a főszerkesztő lát benne fantáziát, akkor meg fogja jelentetni.

Erről a folyamatról és a visszautasítás leggyakoribb okairól egy főszerkesztő tudna igazán mesélni; remélem, idővel egy ilyen cikkre is sort tudunk keríteni.

1.5. lépés: Szerződés

Ideális esetben nem indul el a munka, amíg az író és a kiadó nem kötnek szerződést. Ez adja a közös munka jogi hátterét, és a szerzőt és a kiadót egyaránt védi a másik fél esetleges visszaéléseitől. Nem, mintha bárkiből is kinéznénk, hogy rosszat akar, de jobb előre felkészülni, mint utólag szenvedni.

A szerződés ideális esetben a következő pontokat tartalmazza:

• A szerzői jog elidegeníthetetlen a szerzőtől (és halála után a jogutódtól), a kiadó csak a felhasználási jogokat kapja meg. Vagyis ha valaki olyan szerződést rak eléd, amiben átruházod a szerzői jogaidat, akkor véletlenül se írd alá. Persze lehet, hogy egy kezdő kiadó, aki még nem ismeri igazán a szakmát, rosszul fogalmazott, de az is lehet, hogy tényleg rosszat akarnak. Kérdezz vissza, mire gondoltak, írasd át a „szerzői jog” részt „felhasználási jogra”, és ha ebbe nem mennek bele, akkor köszönj el szépen, és hagyd ott őket.

• A forgalmazási jog átruházása meghatározott nyelvre, meghatározott forgalmazási területre, meghatározott időtartamra, és meghatározott formátumra (papírkönyv, e-könyv, hangoskönyv, megfilmesítési jogok, stb.) szól. Fontos tisztázni, mit tehet meg a kiadó, és mit nem, és hogy hány év után szállnak vissza ezek a jogok rád.

• Egyes esetekben a szerződés azt is tartalmazza, hány példányszámban jelenik majd meg a könyv.

• Honorárium: egy fix összeget kapsz a könyv után, vagy az eladások után kapsz százalékot. Utóbbi esetben a kiadónak rendszeres időközönként fogyásjelentést kell küldenie neked, azaz egy olyan dokumentumot (excel-táblát), amiben részletezi, hány példányt vettek meg a könyvedből.

• A szerző garantálja, hogy egyidejűleg más nem rendelkezik a felhasználási jogokkal. Azaz nem adtad el párhuzamosan a kéziratodat valaki másnak is, és te magad sem rakod fel Wattpadra, amíg él a szerződés.

• A szerződés felmondásának feltételei. Nem az ördögnek adtad el a kéziratodat; az emberi szerződéseket mindig fel lehet mondani bizonyos feltételekkel. Ha ezt a szerződés nem részletezi külön, akkor a Polgári törvénykönyv vonatkozó passzusai az irányadóak.

Azt javaslom, hogy mielőtt belevágsz, olvasd el a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala honlapján a vonatkozó cikkeket, és ha megteheted, fogadj szerzői jogban járatos ügyvédet.

MINDIG OLVASD VÉGIG, HOGY MIT ÍRSZ ALÁ!!!

2. lépés: Szerkesztés

Itt következik a macerás rész: amikor a szövegedet, amit egész eddig úgy dédelgettél, mint a gyermekedet, felrakják egy fémtálcára, és élve felboncolják!

Viccelek, a szerkesztés folyamata egyáltalán nem félelmetes. A szerkesztő a barátod, és azért dolgozik, hogy a szöveged a lehető legjobb állapotban kerüljön az olvasó elé.

A szerkesztés több körben történik: először a szerkesztő végigmegy a szövegen, és legjobb szakmai tudása szerint javaslatokat tesz olyan javításokra, amik a szöveg magasabb szintjét: a mondatszerkezetet, stílust, cselekményt, ritmust stb. érintik. Ezeket te vagy elfogadod, vagy nem; a javaslatai alapján változtatsz, akár egész részeket átírsz, akár csak egy-két mondatot fogalmazol át. Ezután visszaküldöd a szerkesztőnek, aki újra átnézi, újra javaslatokat tesz, te újra masszírozni kezded a szöveget; és addig pingpongoztok, amíg mind a ketten elégedettek nem vagytok a végeredménnyel.

Már a szerekesztés megkezdése előtt érdemes elmondanod a szerkesztődnek, hogy mire gondolt a költő: mikor mit akartál átadni, kifejezni a szöveggel. Mert csak ezt figyelembe véve tud segíteni, hogy a szöveg tényleg azt jelentse, amit mondani akartál.

A szerkesztő gyakran a kiadó alkalmazottja, ilyenkor alkalmazotti munkabért kap. Ha azonban külsősként, megbízási szerződéssel végzi a munkáját, akkor 10–15 000 forint/ív áron dolgozik.

3. lépés: Korrektúra

A korrektor a már szerkesztett szövegfájlt kapja meg, amiben a szöveg alacsonyabb szintjén lévő hibákat javítja ki: helyesírási hibákat és elütéseket. Ezen kívül olyan állapotba hozza a szöveget, hogy az ne okozzon gondot a tördelésnél: kiszedi a behúzásokat, törli a sorok végére véletlenül odakerült szóközöket, egységesíti a betűtípust, új sorba rakja a párbeszédeket, és ügyel rá, hogy azok gondolatjellel kezdődjenek, ne kötőjellel.

(A szöveg végleges verziójában természetesen lesznek behúzások, igény esetén különböző formázások vagy betűtípusok, de ha ezek alapból benne vannak a kéziratban, az a későbbi lépésekben problémát fog okozni. Ezért szokták pályázatokon azt kérni, hogy ne cifrázd túl a formázást. Ha a szöveg jelentéséhez fontos, hogy bizonyos részek egy adott módon legyenek formázva, azt a szerkesztés lépésében jelezd a szerkesztődnek, és ő elintézi a többit.)

A javított szöveget aztán a korrektor visszaküldi a szerkesztőnek, aki leellenőrzi a javításait – hiszen ő ismeri az írói szándékot, és meg tudja állapítani, hogy egy „hiba” direkt volt a szövegben mint stíluselem, vagy valóban hiba. Ha van vitás kérdés, azt lemeccselik, de ez a lépés általában simán lezajlik.

A korrektor ritkán kiadói alkalmazott, megbízási szerződéssel a munkadíja 6–7 000 forint/ív.

4. lépés: Grafikus

Hogy a grafikus mikor kerül a képbe, az változó. Van, hogy már a szerkesztés megkezdése előtt tudja, hogy mivel kell dolgoznia (például bejáratott, veterán szerzők vagy könyvsorozatok esetén), de van, hogy csak a szerkesztés után kapja meg a szükséges adatokat (mert elképzelhető, hogy a szerkesztés alatt még módosul a mű hangulata vagy fókusza).

A grafikus kap a szerkesztőtől konkrét instrukciót, hogy milyen borítót készítsen. Vagy egy, a szöveg fontos paramétereit tartalmazó briefet: főszereplők, cselekmény, hangulat, zsáner, célközönség, stb., és ezek, és a piaci trendek ismerete alapján készíti el a borítót. Ritka az az eset, hogy a szerző és a grafikus találkozik egymással, ideális esetben a szerkesztő közvetít kettejük között. Ha a szerzőnek van ötlete arra, hogy nézzen ki a borító, a szerkesztő ezt elmondhatja a grafikusnak, de a grafikusnak ezt nem muszáj figyelembe vennie; ha a szerző valami totál eladhatatlan, ízléstelen vagy hangulatidegen dolgot javasol, abba a grafikus nem fog belemenni.

Ez lehet, hogy nyersen fog hangzani, de az emberek általában nem értenek egyszerre több művészeti ághoz; ha te írásban vagy jó, akkor valószínűleg a grafikus jobban ért a borító elkészítéséhez, mint te.

Te még mindig a saját gyermekednek érzed a könyvet, és nehezen engeded ki a kezedből az irányítást, de a borító fölött elsősorban a grafikusnak van kreatív kontrollja (legalábbis ideális esetben; gondolom mindenkinek eszébe jut egy-két ellenpélda is). Ezért a konfliktusokat elkerülendő, sok kiadó el se mondja a szerzőnek, ki fog dolgozni a borítón.

A végleges döntést borító tekintetében is a kiadóvezető, a főszerkesztő, vagy a kiadásért felelős ember hozza meg. Ő tudja, hogy a borító beleillik-e a kiadó arculatába (sok kiadó törekszik arra, hogy a könyveik egységes stílusban készüljenek), és ő van tisztában azzal is, hogy van-e keret olyan cifra dolgokra, mint a dombornyomás, UV-festék, vagy élfestés.

A grafikus szinte mindig külsős munkatárs. A munkadíja változatos, és egészen tág végletek között mozoghat: haver szomszédjának fia letorrentezett photoshoppal más árat fog elkérni, mint egy tapasztalattal, szakmai múlttal, referenciákkal, és minden megfelelő licensszel rendelkező művész. A kiadó döntése, hogy a Költséghatékonyság vs. Minőség egymásnak feszülésében hol találja meg az arany középutat. A példa kedvéért 60 000 forinttal fogok számolni, mert ismerem a kiadók büdzséjét, de itt szeretném elmondani, hogy ez egy pofátlanul alacsony összeg.

5. lépés: Tördelés/Műszaki szerkesztés

Ideális esetben a műszaki szerkesztő az, aki összerakja a szedéstükröt (= mekkorák legyenek a margók), betűméretet, betűtípusokat, élőfejet, betűközt, sortávot és hasonló tipográfiai nyalánkságokat. Ezt aztán elküldi a tördelőnek, aki a szerkesztett szöveget betördeli, tehát a műszaki szerkesztő utasításai alapján elvégzi a favágómunkát. Ilyenkor figyelnie kell arra, hogy az oldalpárok kinézete esztétikus legyen, például ne maradjanak benne a szövegben árva- vagy özvegysorok. („Ha egy oldal legutolsó sorában kezdődik egy bekezdés, azt árvasornak nevezik. Ha egy oldal egy bekezdés utolsó sorával kezdődik, azt özvegysornak nevezik.” Az elnevezés onnan ered, hogy az árvának nincs múltja, de van jövője; az özvegynek nincs jövője, de van múltja… ebben az iparban hajlamosak vagyunk a melodramatikus fogalmazásra, na.)

A valóságban a regények műszaki szerkesztéséhez ritkán van szükség külön szakemberre, és a fenti munkafolyamatot (meg majd a 9. lépésben a műszaki szerkesztő munkáját) teljes egészében a tördelő végzi. Főleg, mivel sok kiadónak van egy előre bejáratott formátuma, hogy a regények egységesen nézzenek ki, így ebben a lépésben gyakran nem nulláról kell dolgozni, hanem egy létező mintát kell követni.

Ideális esetben a műszaki szerkesztő fix, 10 000 forint/könyv körüli összegért, a tördelő pedig 350 forint/oldalért dolgozik, a valóságban annyit kap, amennyit sikerül kialkudnia magának.

6. lépés: Korrektúra 2.0

Egy korrektor, ideális esetben NEM ugyanaz, mint az előző, újra átnézi a szöveget helyesírási hibák után, különösen ügyelve az előző lépésben bekerült elválasztásokra, „folyosókra” (= amikor a betördelt szövegben több soron keresztül pont egymás alá esnek a szóközök), a sorok végére került “a” vagy “ő” szavakra, hogy a tartalomjegyzékben szereplő oldalszámok megegyeznek-e a valós fejezetkezdésekkel, stb.

Sajnos nagyon ritka, hogy külön korrektor külön munkabérért végezze el ezt a lépést, ezért a példában nem fogok vele külön plusz költségként számolni. Ha mégis külön pénzért végzi el valaki, a tarifa ugyanaz, mint az első korrektori körben, 6–7 000 forint/ív.

7. lépés: Szerkesztés 2.0

A szerkesztő átnézi az előző lépésekben végzett változtatásokat. Jó esetben az író is.

Ha nem történik valami nagy gáz, ez már a végleges szöveg, a mű ezen a ponton túl már nem fog módosulni. (De mind tudjuk, hogy mindig történik valami gáz...)

Ennek a lépésnek az ára benne van a szerkesztő fent leírt munkadíjában.

8. lépés: Tördelés 2.0

A korrektúra 2.0 és a Szerkesztés 2.0 lépésekben történt változásokat implementálja a szövegbe, ha voltak. Ez a lépés benne van a tördelő fent említett munkadíjában.

9. lépés: Nyomda alá rendezés

A grafikus eddigre elkészült a borítóval, és ezt a szerkesztő és a szerző is elfogadta (a példa kedvéért tegyük fel, hogy elfogadta). A műszaki szerkesztő (vagy a tördelő) felveszi a kapcsolatot a nyomdával, elmondja nekik, hogy hány oldalas a (remélhetőleg végleges) szöveg, milyen papírra szeretnék nyomtatni azt, a nyomda pedig ez alapján kiszámolja, milyen vastag lesz a könyv gerince, és árajánlatot ad a tervezett példányszámra. Ideális esetben a kiadó több nyomdától is árajánlatot kér, és a kapott ajánlatok közül kiválasztja a neki legmegfelelőbbet. A valóságban a kiadóknak általában van egy bejáratott nyomdájuk, amivel dolgoztatnak – és ez sok esetben nem Magyarországon van, mert bármelyik környező országban olcsóbb a nyomtatás, mint itthon.

A műszaki szerkesztő/tördelő (vagy akár a grafikus) elkészíti a borítónak azt a változatát, amit már a nyomda is tud használni: benne van a gerincméret, a hajtás, a vonalkód; a színkódok CMYK-ra vannak állítva RGB helyett, majd a szöveggel együtt exportálja nyomdai gyártásra.

Ennek a lépésnek a munkadíja benne van a tördelés, a műszaki szerkesztés vagy a grafikus munkadíjában. Ha külön szakember végzi, akkor a munka bonyolultságától függ: ha a grafikustól kapott anyagot kell nyomdakészre hozni, akkor 5 000 forint/könyv, ha extra nyomdai technika is kerül a könyvre (UV-lakk, dombornyomás, élfestés, stb), akkor 10 000 forint/könyvtől fölfelé, a kérés bonyolultságától függően.

10. lépés: Nyomda

A kapott fájlokat a nyomdászok is ellenőrzik, hogy megfelelő formátumban és minőségben érkeztek-e meg, majd legyártanak a könyvből egy úgynevezett imprimatúrát, azaz próbanyomást, amit visszaküldenek a kiadónak. Ez leggyakrabban digitális formátumban készül, ritkábban papíralapon; de kevert változat is létezik, amikor a belíveket digitálisan küldik el, a borítót viszont papíron, hogy látszódjanak a színek. Ebben a szerkesztőnek kell ellenőrizni, hogy minden rendben van-e: jó sorrendben vannak-e az oldalak, nem került bele valami véletlenül fejjel lefelé, jó-e a színbeállítás (itt ideális esetben a grafikus is rápillant), stb. Ha felfedeznek valami hibát, akkor ebben a lépésben még lehet javítani – sőt, kell is, hiszen ez az utolsó pillanat, amikor még bele lehet nyúlni a könyvbe. Pontosabban később is bele lehet nyúlni, ha nagyon akarunk, de azért súlyos felárat kell fizetni.

(Kis kitekintő az illegalitás felé: ha találkoztál már Scribden vagy torrenten olyan pdf-fel, ahol az oldalak sarkainál kis vonalkák és négy különböző színű négyzet van, az ez a nyomdai fájl volt, és valószínűleg valamelyik nyomdai dolgozó töltötte fel az internetre.)

És aztán elérünk a ponthoz, ahonnan nincs visszatérés: a könyv nyomtatásba kerül.

Az egy könyvre lebontott nyomtatási ár attól függ, hány példányt rendelünk. Itt is érvényes a méretgazdaság elve: minél magasabb a példányszám, annál alacsonyabb az egy példányra jutó nyomdaköltség. Mivel a legtöbb fikciós könyv 1000–3000 példányban jelenik meg, ezzel a sávval fogok számolni, ahol az átlagos nyomdaköltség 800 forint/db.

11. lépés: Terjesztés

A kiadó valamelyik munkatársa, például a  terjesztésvezető, valamikor a fenti folyamat során ír egy úgynevezett kiajánlót azoknak a könyvkereskedőknek, akikkel partneri viszonyban vannak. Ebben leírja a könyv releváns paramétereit: cím, szerző, fülszöveg, célközönség, megjelenés, amit a szerkesztőtől kapott. A könyvkereskedők ez alapján döntik el, akarnak-e rendelni az adott könyvből, és ha igen, mennyit.

A nyomdába kerülés után 1–4 héttel elkészül a kért példányszám a könyvből. Ekkor a fuvarozó (vagy a nyomda, vagy a kiadó) közvetlenül a terjesztő raktárába szállítja az általa kért példányszámot (tehát a könyvek nagy része nem megy be a kiadóba a polcra kerülés előtt, a kiadónak nincs lehetősége mindegyiket egyesével átnézni, hogy jól nyomta-e a nyomda). A kiadó saját raktárába és a boltjába csak az a mennyiség kerül, amit ő maga tervez eladni, elajándékozni, tiszteletpéldányként a szerzőnek, szerkesztőnek és a munkatársaknak adni, és kiküldeni recenzióra.

Fontos megjegyezni, hogy a könyveket a könyvkereskedő NEM VESZI MEG, hanem úgynevezett bizományi rendszerben vannak nála. Ez azt jelenti, hogy a kiadó egy fillért sem kap akkor, amikor a könyv bekerül a könyvesboltba, hanem az elvileg havonta küldött fogyásjelentés alapján, utólag fizetik ki az eladott könyvek árának rá eső részét.

Ha a kiadó saját csatornán, a boltjában vagy a webshopjában adja el a könyvet, annak nincs külön díja (a bolt vagy a webshop fenntartási költségén kívül).

Ha azonban könyvkereskedőn keresztül történik az értékesítés, a kereskedő úgynevezett „terjesztői jutalékot” számol fel, ami kereskedőtől függően a könyv bolti árának 55–60 százaléka.

Tehát amikor megveszel egy könyvet a boltban, a kiadóhoz az általad fizetett összeg 40–45 százaléka érkezik meg, egy-két hónappal később.

12. lépés: Marketing

Rengeteg cikk szól arról, hogyan marketingelik a könyveket, ezért itt csak felsorolom, hogy mikre költ ilyenkor a kiadó:

Online hirdetések, offline hirdetések, PR-cikkek, könyvbemutatók, dedikálások, recenziós példányok kiküldése kritikusoknak, bloggereknek, booktubereknek, egyéb recenzoroknak (ez nem kiadás, viszont ezeknek a példányoknak az előállítási költsége nem jön vissza, ezért a példában a marketingköltségbe fogom beleszámolni).

Továbbá, ha a szerkesztő nem írt fülszöveget a könyvhöz, ezt is a marketinges írja meg. A fülszöveg egy reklámelem, elsődleges célja, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését. Ha te író vagy, akkor ideális esetben nem olyan mindsettel írsz szöveget, hogy az jól teljesítsen a piacon; a marketinges viszont igen.

Bár nem szokás könyvekre leosztva kiszámolni, mennyibe kerül, a könyvhetes, könyvfesztiválos és egyéb rendezvényes kitelepülések is pénzbe kerülnek, ugyanakkor kiadónként és könyvenként is nagyon eltérő, hogy pontosan mennyit szánnak a reklámozására. A példa kedvéért 100 000 forinttal fogok számolni.

Mennyi az annyi?

Vegyünk egy fiktív, magyar nyelven írt, 600 000 leütéses kéziratot, amiben nincsenek illusztrációk, és 1000 példányban jelenik meg. Direkt olyan mennyiségeket választottam, hogy kerek legyen, és könnyű legyen számolni.

Ez 15 nyomdai ívnek felel meg (emlékeztek, egy nyomdai ív 40 000 leütés), és tördelés után 400 oldalra jön ki.

Ha minden munkafolyamatra megtalálod azt a szakembert, aki legálisan, lelkiismeretesen, de ehhez képest a legolcsóbban végzi el a feladatot, akkor a következőket fogod kapni:

Fix költségek:

Szerkesztés: 15 x 10 000 ft = 150 000 forint

Korrektúra: 15 x 6 000 ft = 90 000 forint

Tördelés: 400 x 350 ft = 140 000 forint

Grafikus: 60 000 forint

Marketing: 100 000 forint

A fentieket akkor is ki kell fizetni, ha e-könyvet akarsz kiadni (ebben az esetben tördelés alatt azt értjük, amikor a fejezetcímeket, a törzsszöveget, a tartalomjegyzéket fésülik meg, és ebből valami xHTML-mágia segítségével létrehozzák a .epub és .mobi fájlokat), vagy ha a könyvből egyetlenegy darabot sem vesznek meg. Az összegük 540 000 ft.

Persze, lehet lejjebb faragni, kérdés, hogy érdemes-e.

Példányszámtól függő költségek:

Nyomda: 1000 x 800 forint = 800 000 forint

Na, itt villan be a közgázfaktos emlék. Ha kevesebbet nyomtatsz, akkor ÖSSZESSÉGÉBEN kevesebbet fizetsz, viszont lebontva nagyobb lesz az egy példányszámra eső nyomdaköltség, így az egyes könyvet csak magasabb áron tudod eladni. Magasabb áron viszont nem biztos, hogy megveszik annyian. Viszont ha sokat nyomtatsz belőle, és csökken az egyes könyv ára, akkor összességében kell sokkal többet fizetned, de joggal reménykedhetsz benne, hogy többen veszik majd a könyvet, hiszen olcsóbb.

Ennek a végletes verziója, ha a Print-On-Demand, azaz igénynyomtatásos modellt választod: ebben az esetben a könyvedből nem nyomnak előre készletet, csak akkor kezdődik el egy-egy kötet legyártása, ha arra konkrét megrendelés érkezik. Így a nyomtatásba nem kell előre befektetned (hiszen a megrendeléskor az olvasó kifizeti a nyomdát is), viszont nincs készleted, amivel jelen lehetnél a könyvesboltokban. És darabra leosztva JÓVAL drágább nyomtatási árral kell számolnod, mint egy hagyományos nyomda esetén.

Ha ezek között a tényezők között szeretnéd megtalálni az arany középutat, akkor üsd fel a Wikipédiát a Marshall-kereszt szócikknél, és sírj.

Vagy válaszd a legolcsóbb nyomdát, így a költségeid csökkennek ugyan, de a könyv két kinyitás után lapjaira esik, és az olvasóid fognak sírni (és kegyetlen kommenteket hagyni moly.hu-n).

Százalékos költségek

Szerzői tiszteletdíj: 7 százalék

Erről eddig nem beszéltünk, de jó esetben a szerző kap valamennyi pénzt az írásáért, nem ő fizet.

Még egyszer: A SZERZŐ PÉNZT KAP AZ ÍRÁSÁÉRT, NEM Ő FIZET.

Változó, hogy a szerző mennyi tiszteletdíjat kap a könyvéért. SFF zsánerben elsőkönyves szerzőknél 7 százalék körüli arány a reális, már bevezetett íróknál ez mehet magasabbra, 9 százalék fölé, míg más zsánerekben teljesen más tarifák az irányadók. Sokadik kiadás, vagy jogutódi szerződés esetén a fix, egyösszegű honorárium a gyakoribb. De az is előfordul, hogy a szerző kap egy fix előleget, majd ha a fogyás alapján elérték az előleg összegének megfelelő honoráriumot, akkor kezd a kiadó a további fogyás alapján százalékos honort fizetni.

Hogy ne bonyolítsuk a dolgot tovább, és mert ezt a cikket főleg a magyar SFF írók és olvasók fogják olvasni, 7 százalékkal fogok számolni. De ha más zsánerben akarsz kiadni, érdemes felkeresned ugyanebben a zsánerben alkotó írókat, és megkérdezni, mire számíthatsz. Válaszolni fognak.

Áfa: 5 százalék (e-könyvek esetében 27 százalék)

A nyomtatott könyvre, kulturális termék lévén, alacsonyabb áfakulcs vonatkozik, mint az átlag, de az elektronikus könyvekre a jelenlegi szabályozás szerint az az áfakulcs érvényes, mint minden más digitális termékre, pl. filmekre vagy programokra. Legalább tíz éve folyik diskurzus arról, hogy ezeket egymáshoz igazítsák, eddig sikertelenül.

Ebben nem csak az a rossz, hogy az e-könyvek után többet adózunk. Hanem az is, hogy mivel a fix költségekkel járó munkafolyamatok végeredménye a papír és az elektronikus könyvbe is bekerül, elképesztően bonyolult lesz elkészíteni az adóbevallását egy olyan kiadónak, amelyik mindkét formában forgalmaz.

Már ha adózik, ugyebár.

Terjesztői jutalék: 55 százalék

Ebbe nem megyek bele túlságosan, mert megint bazdmegolás lesz a vége.

Természetesen valid érv, hogy ha egy könyv ott van a polcon a könyvesboltban, akkor több potenciális olvasóhoz jut el a híre, mintha csak online és a kiadó saját boltjában lenne elérhető, tehát nézhetjük úgy is, hogy ebben a százalékban valamennyi marketingköltség is megbújik. Ugyanakkor kevésbé ismert tény, hogy a legnagyobb könyvesbolthálózatokban külön extra jutalékot kérnek, hogy az adott könyv kint legyen bizonyos kiemelt helyeken: a bejáratnál, könyvszigeten, kirakatban vagy a bestseller-polcon. (Igen, a bestseller-polcra kerülést meg lehet venni, nem csak az eladások után kerülnek fel rá a könyvek.)

Ha nem veszel (vagy vesz a kiadó) a könyvednek külön kiemelt helyet, akkor felrakják a hátsó polcra, pár hét után berakják a helyi raktárba, majd visszaküldik a központi raktárba, ahonnan már a terjesztőtől is csak online lehet megszerezni. Majd amikor a terjesztő már nem hiszi, hogy elég példányt el tud adni, akkor visszaküldi a megmaradt készletet a kiadónak. Ám eddigre a sok ide-oda szállítás megviseli a könyveket, szóval a legtöbb példány úgy néz ki, mint amit a kutya szájából rángattak ki.

Ha legközelebb egy kiadó boltjában vagy a Könyvhéten meglátod a Sérült Könyvek feliratú dobozt, ez jusson eszedbe.

Kiadói „haszon”: 8 százalék

Egy könyv eladásából a kiadónak is visszajut valamennyi pénz, amiből (ideális esetben) kifizeti a nem a kiadás folyamatával foglalkozó munkatársait (irodavezető, kommunikációs, terjesztésvezető, raktáros, fuvaros, takarító), az irodabérlést, a rezsit, a társasági adót, és mindenféle szart; és ami ez után marad, csak azt realizálja tényleges profitként.

Nagyon nehéz megállapítani, hogy ez könyvre lebontva mennyi. Egy könyv nem csak a megjelenésekor termel bevételt, hanem utána évekig, a kiadó pedig egy év alatt sok könyvet ad ki, a működési költségeit és a munkabéreket viszont minden hónapban fizeti.

A 8 százalék egy hasraütésszerű szám, amit kiadónál dolgozó ismerősök elmondása alapján („valahol -10 százalék és 25 százalék között lehet”) lőttem be. A valóságban a kiadók nem kalkulálnak ezzel a számmal, helyette azt számolják ki, hány eladásnál lesz nullszaldós a könyv, és az afeletti eladásokból befolyt bevételt fektetik a működési költségeikbe a következő könyvbe (a fix költségeket ugyanis előre kell kifizetni, nem az eladások után). Legalábbis faék szintre leegyszerűsítve kb. ez történik.

Nekem viszont azért érdekes ez a szám, mert szeretném megmutatni, hogy ha veszel egy könyvet a könyvesboltban, az általad fizetett összeg milyen arányban kerül a fent leírt folyamat résztvevőihez.

Szép, unalmas grafikonok és közgáz gyorstalpaló

 Vegyük a fenti fiktív könyv számait, és alkalmazzunk egy kis excel-mágiát!

Ez a grafikon neked mint olvasónak fontos, hogy tudd, hova megy az a pénz, amit egy könyvre költesz.

A kiadók egy másik statisztikát néznek: kiszámolják, mennyibe kerül a könyv előállítása (fix és példányszám utáni költségek), hogy hány eladott példányszámnál lesz nullszaldós, és hogy kb. mekkora érdeklődésre tarthat számot a könyv, azaz hány példányt tudnak majd eladni belőle.

Ha a második szám a nagyobb, akkor a könyv nyereséges lesz, és anyagilag is megéri kiadni; ha a második szám kisebb, akkor a könyv megjelentetése anyagi bukás.

Nézzük meg, hogy a fiktív példakönyvünk hány eladott példánynál nullszaldós!

Még egy kis excel-mágia segítségével azt kapjuk, hogy 758 példánynál járunk ott, ahol minden fix költségünk megtérült (hiszen ezeket előre kifizettük, azaz befektettünk, anyagi kockázatot vállaltunk), de a szerző tiszteletdíját és a kiadó működési költségeit még nem termeltük ki.

Tehát azt kell mérlegelnünk, hogy el tudunk-e adni legalább 758 példányt egy 5400 forintos könyvből? Olyan a témája, a stílusa, a szerzője, hogy érdekel ennyi embert? Főleg ennyi pénzért? Ha csökkentjük az árát, vajon többen megveszik? És melyik költségből faragjunk le ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk az árat?

És itt jön megint a közgáz-flashback: ha csökkented a könyv árát, akkor több példányt kell eladnod a nullszaldóhoz! Ha a szerzői tiszteletdíjat és a kiadó részesedését is 5 százalékra szorítod, olcsóbban tudod adni a könyvet, viszont máris 857 példányt kell eladnod, hogy nullán legyél.

Vagy nyomtassunk kevesebbet? A fix költségek akkor is megmaradnak, az egy példányra jutó nyomdaköltség több lesz, így a könyv listaára is emelkedik; de összességében kevesebb pénzt kockáztatunk. 

Ha a fiktív példánkban leszorítjuk a példányszámot 500 darabra, akkor az eladási ár 7500 forint környékére kúszik, viszont már csak 379 darabot kell eladni a nullszaldóhoz.

Igen ám, de ha a könyvkereskedő a 200 legfrekventáltabb boltjában szeretne négy példányt tartani, a kisebb terjesztők szeretnének összesen 100 példányt, és mi is szeretnénk a saját boltunkban 50 példányt, és recenzióra, ajándékba, és marketingcélra még 50 példányt, máris újra 1000 példánynál járunk. Akkor kinek ne szállítsunk könyvet?

Vagy mi lenne, ha megpróbálnánk kikerülni a könyvterjesztő hálózatokat? Így nem kell számolnunk a terjesztői jutalékkal, alacsonyabban tudjuk tartani az árainkat, és még ebből az alacsonyabb árból is több marad nálunk, a szerzőinknél, a dolgozóinknál, mint a könyvesbolti modell esetében.

Nézzük meg a fenti könyvet, azonos leütésszámmal, azonos példányszámban, ezúttal saját terjesztéses modellben! 

Így a könyv ára látványosan csökken, a szerző egy példány után járó tiszteletdíja 70 százalékal emelkedik, a kiadónál maradó összeg a háromszorosára nő (ám ebből többet kell a marketingre vagy saját terjesztési hálózat kiépítésére költenie, mint a könyvesbolti modell esetén). Már csak 481 példányt kell eladni a nullszaldóhoz, viszont a könyv nincs jelen a könyvesboltokban, tehát jóval nagyobb erőfeszítéseket kell tenned, hogy eljuttasd a hírét az olvasóidhoz – és egy elsőkönyves szerző esetén a 481 példány még mindig kérdéses.

Megpróbálhatjuk, hogy nem szorítjuk le a könyv árát, hanem a saját boltunkban is annyiért adjuk, mint a nagy kereskedőláncoknál, hiszen a közönség úgyis hozzászokott ehhez az árszinthez. Ekkor a nullszaldóhoz már csak 284 darabot kell eladni.

Ott van még a digitális kiadás lehetősége is. E-könyveknél ugyanúgy számolni kell a szöveggondozás fix költségeivel, ám nyomdaköltség nincs. A terjesztői jutalék helyett itt az e-könyv-áruházak jutalékát kell figyelembe venni, ami a Google Books esetén például 30 százalék, illetve az áfa is magasabb, 27 százalék.

A Google Books jutaléka a magasabb áfával együtt majdnem akkora arányban viszi el az egy eladás után járó bevételt, mint a papírkönyvek esetén a terjesztői jutalék és az alacsonyabb áfa tette. Ám a nyomdaköltség megspórolásával a könyv árát jóval alacsonyabban tudjuk tartani, így számíthatunk rá, hogy többet tudunk belőle eladni.

Az alacsony árral viszont megemelkedik a nullszaldóhoz szükséges eladások száma, 778 példányra:

…amit a magyar olvasók tartalomfogyasztási szokásait ismerve csak e-könyvvel nem fogunk tudni teljesíteni.

Ráadásul nagyon ritka az, hogy egy könyv kizárólag egy modellben jelenik meg: a valóságban a kiadó mindhárom fenti modellben ad el valamennyi könyvet. Ideális esetben megpróbálja előre belőni, melyik modellben mennyit tud eladni, és ez alapján számolja a végleges árat és a tervezett példányszámot.

Ezt a csiki-csuki játékot aztán minden megjelenő könyvvel újra végig kell zongorázni. A kiadóknak erre általában van egy bejáratott módszerük: egy kereskedelmisük, aki ezt tanulta az egyetemen, és/vagy egy előre kidolgozott, függvényezett excel-táblájuk; vagy csak megnézik a többi kiadót, mennyiért adják a könyveiket, azok alapján hoznak egy gasztroempirikus becslést, belőnek egy árszintet, és reménykednek, hogy stimmelni fognak a számok. (Nem fognak.)

És a csúnya valóság

Az a nagy büdös helyzet, hogy (szürpríz) a kezdő magyar szerzők könyvei, főleg SFF-zsánerekben nemhogy 700 példányban nem mennek el, de bőven a nullszaldó alatt teljesítenek. Lehet azon gondolkodni, miért van ez így, hogy ezekamaifiatalok kevesetolvasnak, vagy az SFF fölött eljárt az idő, vagy a magyar szerzők ennyire szarul írnak, vagy a gazdaság általános állapota miatt az embereknek egyszerűen nincs pénze könyvekre. Ezt majd a polihisztor értelmiségi influenszerek megbeszélik egy kerekasztal mellett (iratkozz fel Spotify-on!), de akármi is a magyarázat, ezek azok a tények, amikkel dolgoznunk kell.

Mert mégis évről évre egyre több SFF-kiadvány jelenik meg, tehát valahogy mégis működik ez az egész.

Szóval nézzük meg, milyen stratégiával dolgoznak azok, akik mindezek ellenére SFF kiadására adják a fejüket!

A süllyedő hajó

Az is egy lehetőség, hogy a fent leírt modellt lelkiismeretesen betartva, mindenkit tisztességesen és jogtisztán kifizetve adunk ki könyveket, erkölcsi fölényünk tudatában menetelve a teljes anyagi csőd felé. Nem tudnék példát mondani olyan kiadóra, aki jelenleg ezt csinálja, mert ha voltak is, már csődbe mentek.

80s never dies!

Vannak, akik a 80-as-90-es évek elátkozott gyakorlatát követve ott ügyeskednek, ahol tudnak. Feketén alkalmaznak szerkesztőket, fordítókat; nem fizetnek jogdíjakat, adót csalnak, egyik céget alapítják a másik után, amiket aztán csődbe visznek, a hitelezők és megbízottak meg aztán pereskedhetnek a pénzük után, amit soha nem fognak megkapni. A módszer természete miatt nem fogok példát írni, de ha egyszer leülünk sörözni, majd mesélek.

Diverzifikáljuk a portfóliót

Ha tényleg szívügyed a SFF kiadása, szeretnél tisztességes maradni, és nem akarsz csődbe menni, az a legjobb módszer, ha az SFF mellett mással, nyereségesebb dolgokkal is foglalkozol, és az ott szerzett profitot forgatod bele olyan könyvekbe, amik ugyan veszteségesek, de szerinted kiadásra érdemesek. Ezt a modellt választotta például a Fumax, akik az SFF mellett képregénykiadással foglalkoznak; a Delta Vision, akiknek a társasjátékok a húzó üzletága; vagy a GABO, akik a GABO-Cicero-Akkord kiadócsoport része, ahol, ha tippelnem kéne, a mainstream, az életrajzok és az ismeretterjesző könyvek teljesítenek igazán jól.

Cut the middlemen

Nem feltétlenül kell a nagy terjesztőláncokra hagyatkoznunk, ha könyvet adunk ki. Létezik (még) egy csomó kisebb, független könyvesbolt, akik nem bizományba veszik át a könyveket, hanem megveszik, vagy alacsonyabb terjesztői jutalékot kérnek, mint a nagyok. Vagy olyan ügyes/szerencsés voltál, hogy saját terjesztői hálózatod van, mint anno a Galaktika-körök, vagy a Sárkánytűz szerepjátékos- és könyvesboltok voltak, vagy jelenleg a Talentum bolthálózat.

Vagy rá tudtad nevelni az olvasóidat, hogy közvetlenül tőled rendeljenek.

Így a könyvek árképzésénél nem kell számolnod a ragadozójellegű 55 százalékos terjesztői jutalékkal, alacsonyabban tudod tartani az áraidat, mint a többi kiadó, és még így is nagyobb részesedésed van az eladási árból, amit aztán további kiadványokba fektethethetsz. Ennek a modellnek hátránya, hogy kevésbé vagy szem előtt, tehát vagy egy stabil és hűséges vásárlói bázis kell hozzá, vagy rendkívül combos marketing és online jelenlét. Egyik legjobb példa erre a Delta Vision, akiknek a könyveit nem találod meg a Libriben, mégis mindenki ismeri őket.

BE the middleman

Az egyik legjobb stratégia, ha a te kezedben van az ország legnagyobb terjesztői hálózata, így ha saját magadnak fizetsz terjesztői jutalékot, csak átteszed a pénzt egyik zsebedből a másikba. És hogy biztosítsd a piaci előnyödet, a saját könyveidet olyan alacsony áron adhatod, amivel a többiek már nem tudnak versenyezni. Persze ehhez az kell, hogy te legyél a Libri.

Állami támogatás

A magyar államnak és az Európai Uniónak is számtalan pályázata van, amik támogatják kiadványok megjelenését. Ha ezen az úton akarsz könyvet megjelentetni, akkor először írnod kell egy pályázati anyagot, amiben elmeséled a pályázat kiírójának, mit is akarsz pontosan, mire fogod felhasználni az elnyert pénzt, és ez kinek és miért lesz jó.

(Újabb kitekintés az illegalitás felé: általában csak felületesen ellenőrzik, hogy tényleg arra költötted-e a pénzt, amit ígértél.)

EU-s támogatásra példa a Galaktika, akik SFF-kiadás mellett jó pár éve foglalkoznak az Európai Unió Irodalmi Díját elnyert regények kiadásával is, amihez az EU kulturális szervezetétől kapnak támogatást, továbbá az NKA által támogatott kiadók. Konkrét SFF-szerző ezzel a modellel például Farkas Balázs, aki a Fiatal Írók Szövetsége égisze alatt adta ki a Lu Purpu című kiváló kisregényét.

Patrónus

A történelem bizonyos pontjain megszokott volt, hogy egy könyv megjelenését egy gazdag mecénás támogatta. Ő állta az összes költséget, és nem feltétlenül várt semmit cserébe, mert úgy gondolta, hogy az adott szövegnek meg kell jelennie. Kortárs példa erre az Ad Astra: egy más profilú, jól menő cég tulajdonosának szerelemprojektje volt, hogy megjelenjenek magyarul kortárs SSF regények, és az se érdekelte, ha ez lassan, vagy egyáltalán nem térül meg. Ennek ma is lehetne létjogosultsága, ha lennének olyan vagyonos emberek, akiknek szívügye az SFF. (Tudja valaki Lölő telefonszámát?)

Magánkiadás

A magánkiadók üzleti modellje elvben úgy működik, hogy az összes fent felsorolt lépést elvégzik, ám a szerző a pénzügyi kockázatviselő. Azaz a fix költségeket a szerző előre kifizeti, majd utána az eladásokból megkapja a szerződés szerint járó részesedést. Ezzel a modellel az égvilágon semmi baj nincsen, ha a kifizetett munkafolyamatok tényleg el vannak végezve, és a szerző tisztában van vele, hogy anyagi kockázatot vállal, tehát ha szarul fogy a könyv, elveszítheti akár a teljes befektetett összeget.

Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy akik belevágnak a magánkiadásba, gyakran nincsenek tisztában vele, milyen fázisokon kell átmennie egy könyvnek, mire megjelenik, hogy ez mennyibe kerül, és hogy ez mind az ő pénztárcájukra nehezedik majd. És vannak olyan kiadók (megint nem fogok példákat hozni, mert a fasznak kell egy sajtóper), akik ezt ki is használják: kihagynak fontos lépéseket, vagy megpróbálják elhitetni a szerzőkkel, hogy a könyvük mindenképpen nyereséges lesz.

Ez a cikk kicsit nektek is szól, magánkiadásba vágyó szerzők, hogy tudjátok, hogy működik ez az ipar, és ne hagyjátok magatokat átverni.

Bújtatott magánkiadás

Vannak olyan hagyományos kiadók, akik, ha megkeresed őket egy kézirattal, felajánlják, hogy megjelenhet a könyved az ő égiszük alatt, de neked kell vállalni a pénzügyi kockázatot. Tehát ők a saját, már bejáratott szakembereiket fogják ráereszteni a szövegedre, de te fogod fizetni a munkadíjukat. Itt a te válladat nyomja az anyagi felelősség, de készen kapsz egy olyan szakembergárdát, akikről tudod, hogy értik a dolgukat. Te fogsz fizetni mindent, de a közönség ezt nem fogja tudni, csak azt fogja látni, hogy a megbízható kiadó logójával jelent meg a könyved.

Ezzel a konstrukcióval kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak, mert egy bizonyos szempontból nézve a kiadó bizalmat szavazott neked, de nem annyi bizalmat, hogy vállalja is az ezzel járó anyagi kockázatot.

Nem fogok példákat hozni, hiszen ennek a konstrukciónak épp az a lényege, hogy ti, olvasók, ne tudjátok, hogy bújtatott magánkiadásban jelent meg a könyv, nem hagyományos módon – szóval bizonyítani nehéz.

Szerzői kiadás

Ez az a verzió, ahol a szerző nem egy kiadóra bízza se a munka elvégzését, se az anyagi kockázat vállalását, hanem mindent saját maga intéz. Ő maga veszi fel a kapcsolatot szerkesztőkkel, grafikusokkal, nyomdákkal; árajánlatokat kér be, kiválasztja a legmegfelelőbbet. Vagy úgy dönt, hogy ő maga intézi el ezek egy részét. Maga intézi a terjesztést, a marketinget, ő maga teszi bele a kockázati tőkét, mert hisz benne, hogy érdemes.

Ám a XXI. században már nincsenek polihisztorok, te sem érthetsz mindenhez. Ráadásul közhely, hogy a saját szövegedet nem tudod gondozni, a saját hibáidat nem veszed észre. Szóval ha mindent magad akarsz elvégezni, kérdéses az eredmény; viszont ha szakembereket bérelsz fel, az pénzbe fog kerülni. Sok pénzbe.

Negatív példákat naphosszat tudnék sorolni, de a tisztesség kedvéért nem fogok. De pozitív példám is akad: Raana Raas és Komor Zoli például minden könyvét ebben a konstrukcióban jelentette meg, de ha nemzetközi vizekre evezünk, akkor Chuck Tingle is, és az első könyvét Andy Weir is.

… a szentlélek tartja össze

Ha van egy csapat, akinek szívügye megjelentetni egy könyvet, akkor dönthet úgy, hogy minden megold házon belül. Minden lépésre talál valakit, aki ingyen elvégzi azt, mert úgy érzi, ez a küldetése. Így a fix költségeket a nulláig le lehet szorítani, de kérdés, ki lesz az, aki ingyen is minőségi munkát végez.

Ez a modell akkor működik, ha tényleg minden résztvevő lelkiismeretesen dolgozik a dolgon. Ez általában akkor fordul elő, ha valami társadalmi ügy van a könyv mögött, vagy ha vallási szervezet adja ki. Ilyenek például a Józan élet kiadványok az Anonim Alkoholistáktól, vagy az anarchista füzetek (amiket nálam is meg tudtok venni anyagáron).

Szellem a gépezetben

2023-at írunk, mindenki zsebében ott van egy eszköz, aminek erősebb számítási kapacitása van, mint annak a kompjúternek, ami embert vitt a Holdra. Szóval nem sci-fibe illő elképzelés, hogy egy könyvet csak digitális formában forgalmazz.

Ideális esetben a szöveg ilyenkor is átesik a szöveggondozás lépésein, ám a nyomdaköltséget teljesen megspórolod, a terjesztői jutalék helyett pedig az e-könyv-forgalmazók, például az Amazon, a Google Books vagy a DiBook jutalékával kell számolnod.

Hátránya, hogy a könyvből nem készül fizikai példány, és hogy sokkal kevésbé vagy szem előtt, mint a papírra nyomtatott könyvek esetében; és hiába vagyunk tökig benne a digitális korban, a magyar olvasók még mindig nem preferálják az e-könyveket. Továbbá az eladások után több mint ötször akkora adót kell fizetned, mint a papírkönyvek után (... ha fizetsz adót). Viszont hatalmas előny, hogy jóval olcsóbb, nemcsak neked, hanem az olvasódnak is. És sokkal könnyebb megvenni a könyvet, akár impulzusból is.

Pozitív példám Szemán Zoltán, az Új-Zélandon élő SFF-író, akinek a könyveit csak digitális formában tudod megszerezni, és amúgy remek könyvek, nézz rá Google Bookson, ha van két perced.

Patreon

… és az összes hasonló közösségi támogatásból működő projekt. Ma Magyarországon is sok író van, aki a hagyományos kiadás mellett vagy helyett olyan platformokon publikál, ahol kevéske havidíjért lehet olvasni a novelláikat vagy folytatásos regényeiket. Ilyen kezdeményezés volt a Nuuvella (ami azóta megszűnt), de a Patreon mellett a Substack is erre alkalmas platform, bár tudomásom szerint magyar SFF témában jelenleg csak a Spekulatív Zóna található rajta. Azonban ilyenkor is tisztában kell lenned vele, hogy a platform mennyi jutalékot von le a támogatás összegéből, és hogy ezért mit nyújt cserébe.

Patreonok a szcénából, a teljesség igénye nélkül:

Spekulatív Zóna, The Black Aether, On Sai, Kleinheincz Csilla, J. Goldenlane, Markovics Botond, Lakatos István, Farkas Balázs, Gabriella Eld, Vivien Holloway

Cyberpunk

Fenébe a hagyományos könyvkiadás minden elemével! Van egy sztorid, amit szeretnél eljuttatni az olvasóidhoz, miért kéne ehhez bárki más? Írd meg Wordben, kérvényezz hozzá ISBN-számot (ne aggódj, magánszemélynek is ad az OSZK), konvertáld át .epub-ba, aztán baszd ki nCore-ra. Vagy írd egyenesen Wattpadra, AO3-ra, vagy a saját blogodra. Vagy írj folytatásos regényt Redditen, Instagramon, vagy játszd el, vedd fel, és rakd ki TikTokra! Csinálj belőle podcastot, visual novelt, ARG-t, choose your own adventure appot, akármit. A lehetőségek tárháza végtelen.

Csak rajtad múlik, hogy milyen szöveggondozáson viszed át a könyvet (és hogy ezen a ponton könyvnek hívod-e egyáltalán a történetet), és ezért mennyit fizetsz, ha fizetsz. Ma már nem csak könyvformátumban lehet történeteket elmesélni, nem kell két borító közé szorítanod az ötletedet.

Konklúzió

Ha ezt végigolvastad, őszinte elismerésem. Szerintem mostanra te is rájöttél, hogy aki ma, 2023 Magyarországán SFF kiadásra adja a fejét, az vagy hülye, vagy egy szent őrült.

Ha te éppen egy szent őrült vagy, aki SFF-kiadót akar üzemeltetni, akkor részvétem, nehéz út áll előtted. Óriások vállán, de a szakadék szélén állsz, de az SFF-nek lennie kell, szóval az angyalok munkáját végzed. Ha úgy érzed, hogy bármiben is segítségedre lehet egy kiégett blogger, keress meg.

Ha olvasó vagy, akkor csak annyit kérek tőled, hogy a fent leírtakat tartsd észben, amikor megveszel egy könyvet. Sok ember áldozatos munkája van abban, hogy az a könyv hozzád került, akkor is, ha nem tetszik az adott könyv. Ha vannak minőségi kifogásaid, ne tartsd magadban, írd le a véleményed a megfelelő platformokra! A visszajelzés fontos, akár pozitív, akár negatív. És olvass, akár hagyományosan kiadott regényeket, akár magánkiadott regényeket, akár e-könyveket, akár Wattpadot, nem számít, csak olvass! Ez az egész érted van.

Ha könyviparban dolgozol, akkor tudd, hogy látjuk és elismerjük a munkádat. Nemcsak az írókét, nemcsak a szerkesztőkét, hanem a fordítókét, a tördelőkét, grafikusokét, műszaki szerkesztőkét, korrektorokért, kiadóvezetőkét, irodavezetőkét, takarítókét, kommunikációsokét, terjesztősekét, marketingesekét, nyomdászokét, könyvesbolti eladókét, mindenkiét IS. Minden egyes nyomtatásba vagy e-könyvbe került betű csak azért van ott, mert te is elvégezted a rád bízott munkát, és ezért köszönettel (és fizetséggel!) tartozunk neked.

Ha író vagy, akkor készülj fel, hogy ez kemény lesz. A könyved megírása sem kis feladat, de ami utána jön, az lesz az igazi vesszőfutás. Sokan próbálnak majd átverni és lehúzni, de ne hagyd magad! Tudd, hogy milyen konstrukcióba mész bele, és ne engedj belőle. Ha hagyományos kiadást ígértek, akkor ne hidd el, hogy neked ezért fizetni kell; ha magánkiadásba mész, akkor tudd, hogy te vállalod a pénzügyi kockázatot, és minden befektetett pénzt elbukhatsz. Tudd, hogy a szerkesztő érted dolgozik, nem ellened. Tudd, hogy a javítási javaslatok nem azt jelentik, hogy szarul írsz, hanem hogy a korrektor tisztességes munkát végzett. Tudd, hogy ha nem az eladási ár 100 százaléka landol nálad, akkor nem húztak le; de ha semmit nem akarnak fizetni, akkor gáz van. Tudd, hogy fontos vagy, de tudd, hogy rajtad kívül még szakemberek garmadája dolgozik azon, hogy megjelenjen az a bizonyos könyv. És tudd, hogy azért dolgozol te is, és minden munkatársad is, hogy az olvasóhoz a könyv lehető legjobb verziója kerüljön, mert az olvasó a legfontosabb ebben az egyenletben.