Kötelező publi a Zsoldos-díjról

„Hát ilyet? Hát ilyet!”

Átadták a megújult Zsoldos-díjat. Úgy néz ki azonban, hogy idén sem ússzuk meg Zsoldos-díjas vitázgatás nélkül az évet. Mivel korábban számos alkalommal írtam arról, hogy milyen problémák vannak a díj körül, illetve vitáztam hosszas flamewarokon keresztül arról, hogy min lehetne javítani, mindenképpen szeretnék hozzászólni a dologhoz pár szemponttal.

(Disclaimer: az új csapat idén engem is felkért, hogy jelöljek műveket a díjra. Kicsit bővebben erről lejjebb.)

1. A díj teljesen megújult, szerintem tök jó irányba halad, de még ki kell forrnia magát. Mint azt már korábban ismertettük párszor, Zsoldos Péter fia, Zsoldos Dávid, és a díjat sokáig szervező és finanszírozó Avana Egyesület útjai különféle okokból tavaly elváltak.

A díj átalakult: változott a profil, már nem csak a sci-fi, hanem a fantasy, illetve a horror/weird művek is kaphatnak jelölést; lett külön kategória a fordításoknak; változott a zsűri; és változott az is, hogy nincs pénzdíj, hanem a győzteseknek a Libri ad marketingtámogatást.

Mindezt áttekintve szerintem érdemes húzni egy vonalat, és azt mondani, hogy oké, ez most egy teljesen másik díj. Mintha új lenne. Vannak az új szisztémának problémái, amikről mindjárt ejtek szót, de kár páros lábbal hátulról belerongyolni a dologba, mint azt például Varga Bea teszi rögtön az első alkalom után.

2. A változásokról. Röviden áttekintve szerintem ezek jó változások. A zsűrit már az Avana is átalakította, és már az is jó irányban indult el, én a mostani csapattal elégedett vagyok: hozzáértő embereket látok, akik szakmaszerűen foglalkoznak SFF-művekkel, lehet hallani róluk év közben is valamit.

A fő változást, a sci-fi díj fantasztikus díjjá bővítését én is többször javasoltam korábban, szerintem így jöhet össze minden évben egy megfelelő méretű mezőny, főleg mivel a hazai sci-fi, mint olyan, évek óta gyengélkedik, miközben a hazai fantasy és horror/weird szárnyal.

Számos példa van ilyen jellegű, jól működő vegyes fantasztikus díjakra külföldön a Hugótól a Clarke-on át a Nebuláig, lehet érvelni persze az ellen, hogy almát körtével, de ezt ugyanúgy el lehet mondani egy hard SF könyv meg egy laza űropera összevetéséről is sci-fin belül is.

A korábbi, megkötésekkel működő nyílt jelölés helyett a díj szervezői idén félszáz, SFF-irodalomról író, azzal foglalkozó embert kértek fel arra, hogy jelöljenek műveket, közülük végül 23-an jelöltek a díjra. A hazai SFF pici közeg, ennyi különféle érdeklődésű ember szerintem most a regénykategória esetében nagyjából minden olyan könyvet a shortlistre juttatott, amit érdemes volt odajuttatni. Viszont a fordítói- és novella-kategóriákat tekintve ezt a kört szerintem érdemes bővíteni, vagy a szisztémát átgondolni, mindjárt el is mondom, hogy miért.

Az utolsó szempont itt, hogy a díj már most jóval professzionálisabb benyomást kelt, mint korábban. Nüansznyi dolgokról van szó, de ezek nagyon is számítanak: a győztesek neve hamar kikerült Facebookra, aztán volt gyors sajtóközlemény a díjról, aminek csináltak egy rendes honlapot is. A Libri támogatása is nyilván nagyot dob a történeten.

Itt is lehet persze még tovább fejlődni, de már most látványos a javulás, és abba az irányba tart, ahová kell: bevinni a Zsoldos-díjra jelölt műveket a szélesebb köztudatba; és megemlékezni Zsoldos Péterről méltó módon.

3. A problémákról. Hogy vannak-e problémák? Vannak, bár szerintem nem olyan súlyosak és nem olyan jellegűek, amelyeket páran megfogalmaztak. A zsűri, a profilbővítés és a regénykategória shortlistjei szerintem teljesen rendben voltak mindkét évet tekintve. A gond a novelláknál és a fordításnál van. Nézzük sorban.

A novellakategóriában mindkét évben csak printben kiadott művek versenyezhettek, ami egy érthető cezúra, de ezt az elmúlt két évben kevés kiadvány teljesíti itthon: a Galaktika, a Gabo-antológia, a lovecraftiánus fanzinok, illetve olyan művek, amelyek mondjuk mainstream irodalmi magazinokban jelennek meg.

A 2020-as díjon is domináltak a Gabo-féle antológia darabjai, pár galaktikás darabbal kiegészítve, a 2021-es díjon viszont már csak a Gabo-antológiában megjelent művek voltak. Én sem olvasok Galaktikát, és ezek szerint a jelölőtársak sem, vagy az is lehet, hogy olvasnak, de nem találtak jó magyar novellát ott 2020-ban.

Ha emlékszünk, akkor a korábbi időszakban meg éppen a Gabo-antológia novellái hiányoztak a shortlistről. Bárhogy is legyen, ennek fordítva nyilván ugyanúgy nincs jó optikája, és kellő rosszindulattal lehetne is oda kötni, hogy a díj egyik szervezője a Gabo munkatársa. (Ahogy az az említett posztban gyakorlatilag expliciten elhangzik.)

Erről szerintem nincs szó, arról azonban annál inkább, hogy a magyar fantasztikus novelláknak nagyon kicsi a közege. (Ennek megváltoztatásán mi is dolgozunk. Érdekes kérdés, hogy jövőre az általunk digitálisan közölt novellák tudnak-e majd valahogy versenyezni.) A Galaktikának a Molyon is látható még egy kitartó olvasótábora, talán onnan is lehetne toborozni további jelölőket, ez lehet egy megoldás.

A másik megoldás az, hogy a szerzők/kiadók a díjra készülve a jelölési időszak előtt valamelyik közösségi felületen közzéteszik, hogy mely műveik jelölhetőek idén a díjra, ahogy azt a Hugora esélyes alkotók is meg szokták tenni, hogy a jelölők minden szoba jöhető műről értesüljenek. Tökéletesen alkalmas lenne erre Szujó Norbi F.I.O.K. csoportja például, de a Spekulatív Zóna is vállalhatja ezt a feladatot.

A fordítási kategória egészen más bestia, megvallom: jelölőként kicsit gondban is voltam vele. Még úgy is, hogy egész jól tudok angolul, és külön szoktam figyelni a fordítások minőségét, nem érzem magam szakértőnek, nem tudom, pontosan mi mentén kéne jelölni. Szerintem fontos, hogy a fordítókat is díjazzuk, de nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás arra, hogy ez a kategória jóval diverzebb legyen.

4. Az idei díjazottakról. Mindent összevetve nekem nagyrészt tetszett a díjazottak idei és tavalyi listája. Moskát Anita regénye egyértelműen a 2019-es év legjobbja volt szerintem; Sepsi László díjazott novellájának pedig egyik első olvasója voltam, mivel eredetileg az én felkérésemre írta a szerző, és már akkor is nagyon szerettem. A fordítói kategóriában díjazott, G. Bogár Edit által fordított Johanna Sinisalo-könyvet nem olvastam, de nagyon örültem, hogy nem angol fordítás nyerte a díjat, nagyon támogatom, hogy ne csak angolszász művek jelenjenek meg magyarul.

A következő évet tekintve Veres Attila győzelme egyáltalán nem meglepő és teljesen megérdemelt, a fordítói kategóriában Molnár Berta Eleonóra munkája, Suzanna Clarke Piranesijének magyarra ültetése pedig tényleg szépen sikerült. Az egy megjegyzésem a regénykategóriára vonatkozik: bár Brandon Hackettet az egyik legkiemelkedőbb SF-írónknak tartom, Eldobható testek című regénye az én táblázatomon a no award vonal alá esne: jó könyv, de nem díjat érdemlő könyv. A másik két jelöltet nem olvastam végig, azokról nem tudok nyilatkozni, de mint az egyik korábbi év megmutatta: nem muszáj kiosztani a díjat – persze ez a döntés a zsűri szíve-joga.

Én innen is sok kitartást kívánok a díj gondozóinak a további munkához!

A díj új honlapja egyébként itt található. A cikket javítottam a felkért jelölők számával.