Képregényes emberkísérlet – Mit tud a Marvel „Netflixe”, az Unlimited?
Marvel Unlimited olvasónapló #0
A filmes és zenei streaming szolgáltatók korában okkal merül fel kínzó kérdésként az egyszeri fogyasztóban, hogy egyéb formátumok esetében vajon működhet-e a „periodikus előfizetés ellenében mindent elérek és azt nézek amit akarok” modell. Biztosan nem véletlen, hogy az említett két médium esetében terjedtek el az ilyen szolgáltatások, hiszen ezek fogyasztása lényeges egyszerűbb és rugalmasabb időtöltésként szolgálhat, mint mondjuk a könyveké vagy képregényeké, melyeknek megvannak a maguk sajátos formai korlátai.
Ennek ellenére természetesen elérhetőek havi (éves) előfizetésért cserébe korlátlan tartalmat kínáló online platformok a hagyományosan papíralapú termékekre is. Könyves vonalon ott van erre az (USA-ban elérhető) Kindle Unlimited, illetve kisebb platformok. Képregények esetében pedig a szintén az Amazonhoz tartozó és csak az USA-ban elérhető ComiXology Unlimited, mely minden nagyobb kiadótól kínál tartalmakat, illetve a nagyobb képregényes kiadók saját felületei, mint például a DC Universe (szintén csak az USA-ban), valamint a jelen cikk, illetve későbbi folytatásainak tárgya, a Marvel Unlimited, ami viszont csodák csodájára nálunk is elérhető.
Ugyan már többször is eljátszottam egy ilyen előfizetés gondolatával, de leginkább a nagyobb merítést kínáló ComiXologyt tartottam szem előtt, már csak azért is, mivel az utóbbi időben alig olvastam Marvel-képregényeket. Az előbbi viszont csak nem akart megnyílni Európának, míg az utóbbi folyamatosan bombázott év végi ajánlatokkal a Facebookon.
A MU havi előfizetési díja 9.99, az éves pedig 69 dollár (vagy 99, ha valaki egyéb biszbaszokat is szeretne), mindezekhez beetetésként pedig egy hetes ingyenes időszak is elérhető. Az ajánlat szerint az előfizető több mint 28.000 Marvel képregényhez férhet hozzá digitálisan, mely szám hetente 10-12 címmel bővül, a hagyományos papíralapú megjelenést követően pedig három hónappal később jelennek meg itt a képregények. A tartalom fogyasztható a weben, illetve a szolgáltatás saját, azonos nevű telefonos appjában.
A Marvel marketingalgoritmusa először tavaly november körül kezdte el revolverezni a hírfalamat éves 60 dolláros, majd decemberben éves 55 dolláros előfizetési díjat kínálva. Ez utóbbi volt az, ahol egy najóvanakkorbasszátokmeg felkiáltással, felelős pénzügyi magatartást és megfontolt vásárlói döntést tanúsítva elhatároztam, hogy egy évre belevetem magam a Marvel képregényes világába.
Gondoltam én,
ugyanis a felület meglehetősen távol áll attól, amit átláthatónak, egyértelműnek és úgy általában júzerfrendlinek szokás titulálni. A telefonos app és a webes felület sajátosságai némi nyomkodás és kattintgatás után elsajátíthatóak, de a fizetési rendszer okozott néhány szemöldökfelvonással kezdődő, majd jókívánságokkal folytatódó percet. Először megpróbáltam az előfizetést érvényesíteni a telefonos appon, de erre nem találtam ott semmilyen lehetőséget, végül utolsó ötletként aktiváltam az egy hetes ingyenes elérést (december 23-án, ez később még fontos lesz). Sajnos ezután sem jelent meg semmilyen opció ahol fizetni tudtam volna, így jobb ötlet híján átmentem a Marvel honlapjára.
Volt egy 2000 éves regisztrációm ott, amivel be is léptem (ez később szintén fontos lesz), meg is találtam a fizetési felületet és rányomtam az éves előfizetésre. A felület azonban nem a bankkártyaadataimat akarta elkérni, hanem közölte velem, hogy van egy érvényes előfizetésem és legyek azzal boldog. Itt már kezdtem sejteni, hogy az ingyenes időszak aktiválása az appon hiba volt. Töröltem az egy hetes ingyenes előfizetést, de továbbra sem tudtam fizetni. Ezen a ponton felmerült bennem, hogy vajon a MU azért elérhető Európában, mert úgysem tudja senki kifizetni, hogy használhassa?
Írtam egy üzenetet a supportnak, akik visszaírtak, hogy sajnálják, hogy törölni akarom a szolgáltatást. Itt már tényleg kezdtem egy sitcomban érezni magam és visszaírtam, hogy lécci olvassátok el az eredeti üzenetemet, mert nem törölni akarom, hanem fizetni nektek, csak nem tudok. Erre válaszul kaptam, hogy várjam meg amíg lejár a törölt egyhetes ingyenes elérés és utána tudok fizetni. 23-án indítottam a trialt, az 55 dolláros kuponom pedig év végig volt jó. Az app szerint honlap szerint a próbaidőszak 30-án jár le, a honlap szerint viszont 31-én…
Következett az egy hét várakozás, végül aztán december 31-én valamikor késő este engedett be a honlap a fizetési felületre. Érvényesítettem a kupont, hogy 69 helyett 55 dollár legyen az éves előfizetési díj. Így végül 69,5 dollár lett a végösszeg, ugyanis a rendszer felszámolt még 14,5 dollár adót. Itt ugyan már heveny szemkörnyéki rángásaim voltak, de ha már el van vetve az a kocka, akkor guruljon. Később vettem észre, hogy a régi Marvel.com-os regisztrációmhoz Magyarország volt megadva lakhelyként. Ha azt korábban átállítom USA-ra akkor az adót valószínűleg megúsztam volna. Így végül ilyen szuperhősképregényekbe illő kalandokon átmenve, 20 és félezer forintért lett enyém a korlátlan hozzáférés a Marvel online kínálatához egy évre. A fentieket tanulságként írtam le, ha valaki ugyanezzel próbálkozna akkor tudja, hogy mi történik. :)
Na de mi is az elképzelés,
most hogy sikeresen teljesítettem a fenti küldetést. Az elmúlt években viszonylag kevés Marvel-képregényt olvastam. Megvolt a Superior Spider-Man, a hazai Hatchette sorozat eleje, a Fumax Marvel-címeinek egy része, illetve beleolvastam az utóbbi idők sikersorozatába, az Immortal Hulkba. Ezeken felül tudom, hogy volt tavalyelőtt a War of the Realms-event, 2020-ban pedig az Empyre, és két és fél éve játszok Marvel Strike Forcet. Ennek megfelelően szinte bármi jön most szembe, az az újdonság erejével fog hatni rám.
Van néhány cím amivel már korábban találkoztam itt-ott és érdekel, mint például Neil Gaiman Eternalsa, a Matt Fraction féle Hawkeye-sor, Skottie Young Oz-képregényei, a Moonknight, a Jonathan Hickmannel újraindult X-men, illetve kíváncsian várom a Marvel Alien sorozatát. Egyébként viszont átadom magam a naiv érdeklődésnek. Terv szerint elolvasok majd minden első számot, igyekszek naponta legalább egy képregényt olvasni és nagyjából rendszeres (bár egyelőre nem meghatározott) időközönként cikket is írni erről itt a Zónán, aztán majd meglátjuk mit ad ki a dolog, hogy pedig ez a hosszúra nyúlt felvezető pedig ne legyen itt csak úgy magában, következzen alább egy kis ízelítő azokból amiket eddig olvastam.
Az Immortal Hulk sorozat napjaink egyik legsikeresebb Marvel címe. A széria alapvetése szerint Bruce Banner meghalhat ugyan - ami igen gyakran meg is történik vele, olykor meg önszántából is -, de Hulk nem. A karakter ezzel egy újfajta, misztikus, horrorjellegű színezetet kapott, ami, valljuk be, egyébként sem áll távol annyira egy nagy zöld rémtől. A The Treshing Place egy oneshot, melyet a népszerű Jeff Lemire írt, Mike Del Mundo révén pedig csodás festett grafikát kapott. A történet önmagában is kerek egészként megállja a helyét, de valószínűleg amiatt fognak még sokáig hivatkozni rá, hogy ebben látható Banner eddigi legzavarbaejtőbb átalakulása Hulkká, mely transzformáció bőven beleillik a szűken értelmezett testhorror kategóriába. Kattintani csak saját felelősségre. (Előző képhez tartozó cikk.)
Ez egy tízrészes, és már lezárt minisorozat első fele, amiből eddig 7 rész került fel az Unlimitedre. Nemzetközi összefogással egy feketelyuk-generátor épül a Holdon, hogy elnyelje egy, a légkörből szén-dioxidot kivonó (és ezáltal a klímaváltozás hatásait csökkentő) technológia nukleáris katasztrófáknál is szennyezőbb melléktermékét (sic!). Doom kételyeket fogalmaz meg a projekttel kapcsolatban, majd nem sokkal később országa – a hazánkkal szomszédos Latvéria – rakétákat lő ki az űrkomplexumra. Ezúttal azonban nem ő áll a dolgok hátterében, így őrült vesszőfutásba kezd az igazságáért, mely csavaros összeesküvésekbe és meglepő fordulatokba torkollik téren, időn, alternatív valóságokon és még magán a Poklon keresztül is. A Doctor Doom meglepően jó anyag, bátran tudom ajánlani mindenkinek aki egy kicsit szeretne kiszakadni a Marvel fősodorból.
Alapvetően csak érintőlegesen akartam foglalkozni a Star Warssal, de ez a sorozat egyből kellően távolinak tűnt a Skywalker vonaltól ahhoz, hogy próbálkozzak vele. A Bounty Hunters a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér között játszódik. A történet elején egy félresikerült küldetésbe csöppenünk, melyben többek között a jól ismert Boba Fett, Bossk és Beilert Valance is részt vesz. A kudarcnak messzemenő hatásai vannak: klánháború, leszámolás, bosszú, árulás és minden ami a fejvadászos toposz kötelező kelléke. A teljes történetet aztán az egyes szereplők különböző nézőpontú visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg, miközben a jelenben egymást próbálják levadászni. A narráció szépen játszik ezzel, ahogy fogynak az érintettek, egyre kevesebb esélye van az életben maradtaknak, hogy a teljes igazságot megismerjék és végül erre nem is lesz lehetősége csak az olvasónak. Kellemes meglepetés volt, azt hiszem jó szórakozás mindenkinek, aki kedveli az SW-univerzumot.
Folytatása következik…
További SFF tartalmakért kövessetek minket a Facebookon, ha pedig tetszik a munkánk akkor támogassatok minket a Patreonon keresztül!