Novella – Buglyó Gergely: A soron kívüli kívánság

Örömmel prezentáljuk a Spekulatív Zóna novellarovatának nyolcadik darabját.

Kis szünet után frissült Patreon-oldalunkon a Spekulatív Zóna novellarovata, ezúttal egy szórakoztató fantasyvel.

Az idei első írás Buglyó Gergely novellája, A soron kívüli kívánság, amely mától elérhető Patreon-oldalunkon támogatóink számára. Hogy most elolvasd ezt, illetve a rovat további írásait, annyit kell tenned, hogy támogatsz minket egy kávé és egy süti árával.

A támogatást egyelőre leginkább arra fordítjuk, hogy ez a novellarovat király legyen. Például úgy, hogy minden novella mellé szolgálunk illusztrációval is, amit Illés Áron készít nekünk.

Kedvcsinálónak mutatunk egy részletet a történet elejéről, és azt is mutatjuk, hogy mit rajzolt hozzá Áron:

– Emlékszel, amikor sárkánnyá változtattalak? – kérdezte a Setét Szív. – Azóta sem köszönted meg. Áruld el nekem, miért ilyen hálátlan mindenki! Olyan nehéz kimondani, hogy köszönöm, hm?

A sárkány nem válaszolt, csak a Szívet rejtő jádedobozt bámulta. Nem nyitotta ki, a többi kincsre pedig egyetlen pillantást sem vetett, hiába álltak halomban a barlangjában.

– Egyébként nem mondanám, hogy a kívánságod sokat segített rajtad – folytatta a Szív.– Igaz, hogy sárkányként tiszteletet parancsolóbb jelenség vagy, mint nyeszlett szalamandraként, de azért…

– Ne fárassz – vágott közbe a sárkány.

– Gondolkodtál már rajta, hogy egy újabb kívánsággal pontosíts? Ugye, tudod, hogy nem muszáj olyan sokat várnod? Akár most, rögtön kívánhatsz egyet!

A sárkány mélyet sóhajtott, és egyik fejét egy rubinberakásos díszvértezetre hajtotta. Mindig ugyanez a műsor, gondolta, miközben az aranylemezek engedtek a súlynak, és behorpadtak az álla alatt. Sajnos kénytelen volt végighallgatni a Setét Szív mondókáját, amíg ő keringette a vért a testében.

– Gondolj csak bele – suttogta a Szív. – Például változtathatnál az undorító, kövér testeden.

– Nem azt mondtad, hogy „tiszteletet parancsoló”? Különben pedig jó ideje nem kellett vedlenem, beleférek a tavalyi bőrömbe.

– Mert már tavaly is kövér voltál. Azt hiszed, nem látom, hogy szenvedsz? Királylányokra éhezel, de „uralkodsz magadon”, és telezabálod magad birkákkal. Itt élsz egy sivár, bűzös sárkánybarlangban, számodra érdektelen kincsek között, és nincs semmi perspektívád!

– Hé, ez övön aluli volt! Pontosan tudod, hogy már csak ezt lehetett lefoglalni.

A sárkány szándékosan nem reagált a többire. Nem „pontosítani” szerette volna a kívánságát, hanem semmissé tenni, és visszaváltozni szalamandrává. Rég megbánta a nagyravágyását. De okosabb volt annál, mint hogy engedje magát rávenni egy soron kívüli kívánságra, akármilyen mézesmázos hangon is próbálkozott a Setét Szív.

Mancsa öntudatlanul a mellkasára siklott – nem érte meglepetésként, hogy most sem érzett szívverést. Ehelyett hallhatta a Setét Szív ütemes lüktetését a jádedobozból, ha nagyon hegyezte a fülét. Ha kizárt minden más zajt, a patkányok matatását az üregeikben, a huzat halk süvítését, a csörömpölést a barlang túloldalán, a legyek züm… Csörömpölést?

Felkapta a fejét. Mi lehetett ez? Öblös visszhangot verve megfordult, és a levegőbe szimatolt. Ha megint valami ostoba emberízing merészkedett ide, hogy hőálló vackokat próbáljon rásózni…

Ha tovább olvasnád, kattints ide és legyél a támogatónk!

Emellett olvassátok a hírlevelet és kövessetek minket a Facebookon!

Szép napot kíván:

Pintér Bence & Hetei Péter