Novella – Tallódi Julianna: Zöldebb mezők, fakóbb álmok
Örömmel prezentáljuk a Spekulatív Zóna novellarovatának második darabját.
Kedves olvasóink,
mint azt az elmúlt hónapokban jeleztük, az idei tavasztól kezdve rendszeresen közlünk majd fantasztikus novellákat magyar alkotóktól. Számos novella van készülőben jó pár remek szerzőtől, olyanoktól, akiket jól ismertek, és olyanoktól, akiket még nem ismertek eléggé. Sőt, sok már el is készült!
Ilyen Tallódi Julianna takaros disztópiája, a Zöldebb mezők, fakóbb álmok, amely mától elérhető Patreon-oldalunkon támogatóink számára. Hogy most elolvasd ezt, illetve a rovat további írásait, annyit kell tenned, hogy támogatsz minket egy kávé és egy süti árával.
A támogatást egyelőre leginkább arra fordítjuk, hogy ez a novellarovat király legyen. Például úgy, hogy mostantól minden novella mellé szolgálunk illusztrációval is, amit Illés Áron készít nekünk. Ezt annak köszönhetjük, hogy többen támogattok minket ebben a hónapban, mint az előzőben.
Kedvcsinálónak megmutatjuk, hogy indul a történet, és mit rajzolt hozzá Áron:
Tallódi Julianna: Zöldebb mezők, fakóbb álmok (részlet)
Riporter: Üdvözlöm a kedves hallgatóinkat! Ma este azzal a titokzatos személlyel beszélgetek, akinek a létezésében sokan nem is hittek a tegnapi, történelmi jelentőségű napig. Legfeljebb csak reménykedtek benne. Ő áll a Szebb Világban tapasztalható, apró-cseprő fricskák, szemtelen viccek mögött. Sokak számára, akik nap mint nap kénytelenek a Szebb Világot látni, ezek egyet jelentettek a friss levegővel.
(Igen, a riporter azt mondaná, kénytelenek. Meg hogy történelmi. Remélem, tényleg az. Bár láthatnám, milyenek lesznek a történelemkönyvek tíz vagy húsz év múlva!)
Örömmel jelenthetem, hogy az illető létezik, mi több, nagyszerű egészségnek örvend,
(még)
a neve pedig Szántóné Csárdi Erzsébet. Kedves Erzsébet, hogyan szólíthatom? Erzsi néninek?
Én: Zsikének. Mindenki zsikézett, még a férjem is. De nem voltam kedves, csak ostoba.
(Nem jönnék zavarba. Olyan lenne a hangom, mintha csak a szomszéddal beszélgetnék a tornácon. És semmi elszorult torok, a múlt idő úgy csúszna, mint Bélusék körtéje.)
Riporter: Kedves Zsike, elmondhatjuk, hogy maga áll a Szebb Világ rejtélyes eseményei mögött. Hogyan lehetséges ez?
Én: Többen álltunk mögötte. Annamari, egy jó szándékú, okos hölgy volt a másik... illúziófilm-rendező? Nem, inkább csak kontárkodtunk, nem rendeztünk semmit.
Riporter: Ugyan! Maguk forradalmárok.
Én: Talán. De hiába élek Petőfi országában, a forradalmár nekem már nem ünnepelni való dolog. Különösen az nem, amit én tettem. Még ha nem is fogtam fegyvert.
(Más majd biztos fog, és én leszek a felelős minden kioltott életért.)
Annamari idealista volt, én csak dühös. Ketten csináltuk az egészet. Nem voltak nagy dolgok, mi legalábbis sosem éreztük annak, de fontosnak igen.
Riporter: Mesélne róla, mik voltak ezek, azok kedvéért, akik meg tudják fizetni a Neozirt, és nem látják a Szebb Világot?
Én: Van egy felhőkből álló felirat az égen, hogy ÉPÜL A JÖVŐNK. Főleg délutánonként lehet látni, ha kelet felé néz az ember. Kérdőjelet szoktunk utána biggyeszteni. Volt, hogy több óráig is megmaradt, mielőtt észbe kaptak. Aztán összefirkáltuk a Vörös Nyíl űrállomást. Volt, hogy egy kozmonauta hajolt ki belőle, és bátran skandálta az olyan szövegeket, amikért elvinnék, ha vezetne út a felhők fölé. A feltört, kátyús utakat még rosszabb állapotúnak mutattuk, mint a valóságban. Annamari egyszer úgy ficamította ki a bokáját, hogy a Szebb világban simának látta az aszfaltot, azóta csináltuk ezt. Május elsején rock and rollt táncoltattunk a főtitkárral. És a nemzeti ünnepek alkalmával, amikor a Szebb Világban akkor is süt a nap, ha amúgy nem, igyekeztünk úgy csinálni, hogy süssön rendesen mindenhol, kivéve a tanácsépületeket. Nem tudom, máshol hogy nézett ki, de nálunk szép volt. Csöpögtek a vörös zászlók. Büszkék voltunk rá. Főleg Annamari csinálta ezeket, én inkább csak az ötleteket adtam, mert mindig is tartottam egy kicsit a géptől.
Ha tovább olvasnád, kattints ide és legyél a támogatónk!
A következő novella június végén várható, addig pedig olvassátok a hírlevelet és kövessetek minket a Facebookon!
Szép napot kíván:
Pintér Bence & Hetei Péter