Spekulatív Zóna: Elmarad a Könyvhét :( + Brandon Hackett-interjú!
A 33-35. hét fantasztikus hírei a Spekulatív Zónán.
Üdvözlünk mindenkit a Spekulatív Zóna legújabb otthonában – a ti postaládátokban! Mostantól terveink szerint kétheti rendszerességgel jelentkezünk szokásos hírösszefoglalónkkal, amint – mint a címből láthatjátok – igyekszünk egyéb tartalmakkal is megtölteni, plusz egy kicsit személyesebbé tenni.
Ha tetszik, amit olvasol, kövess minket Facebookon, vagy Molyon, és vidd hírét a hírlevélnek! Vágjunk is bele!
Hírek
A szeptemberre eltolt Könyvhét is elmarad | Ugytudjuk.hu
Nem tudjuk, hogy a HungaroCont végül megtartják-e, de itt a programja | HungaroCon
Száz éve született Ray Bradbury (képünkön) | Próza Nostra
A frissen alapított Ignyte-díj jelöltjei | File770
A This Is Horror-díj győztesei | Locus
130 éve született H. P. Lovecraft | Qubit
Lovecraft-kisokost indított a Magyar H. P. Lovecraft Társaság
Mégsem lesz Kultúra-sorozat az Amazonon | Wertzone
Donald Trump elnöki programjából: Holdbázist akar építeni az elnök | Gizmodo
Jön a Transmetropolitan magyarul | Fumax
Folytatódik Jonathan Strahan antológiasorozata, de csak sci-fivel | Gabo SFF
A hírösszefoglaló az interjú után folytatódik!
Miniinterjú: Mit kell tudni Brandon Hackett új könyvéről?
Legutóbbi regényed az űropera keretein belül egy aktuális politikai témára, a xenofóbiára reagált. Az Eldobható testeknek van most ilyen előzménye?
Ennyire konkrét most nincs. Az Eldobható testek központi témája univerzálisabb: egy olyan technológia megjelenéséről szól, amely révén az emberiség maga mögött hagyhatja az évezredek óta többé-kevésbé változatlan, születéstől halálig tartó, hús-vér létezést. Kiszabadulhatunk a test börtönéből azáltal, hogy bármikor bármennyi új testet nyomtathatunk magunknak, ezeket úgy cserélgethetjük, mint a ruhákat, és legyőzhetjük az emberiség utolsó igazi ellenségét, a halált is.
Egy ilyen technológia minden korábbinál nagyobb horderejű változást okozhat az emberi civilizáció számára, hiszen az ismert létezés alapjait írja felül. Az érdekelt nagyon, hogy miként reagálna erre a társadalom: akarjuk-e egyáltalán, jó-e ez nekünk, valóban olyan menő, amilyennek hangzik, és vajon mindenki számára az? Mi történik, ha valaki mégsem akar ilyen módon örökké élni, és inkább ragaszkodik a régi, megszokott testéhez, életéhez? Egyáltalán meg lehet-e állítani a technológia okozta gyökeres változást?
Ezeket a kérdéseket, gondolatokat igyekeztem körüljárni a regényben, persze, emellett elférnek grandiózus jelenetek, karakterdrámák, háborús konfliktus, űrhajók, aszteroida-ostrom, némi testtel/hússal kapcsolatos weirdszerűség, összeesküvések, és a Naprendszer totális összeomlása is.
A Xeno után ismét női főszereplőt mozgatsz. Van ennek külön oka?
Valójában már akkor is javában írtam női főszereplőket (Isten gépei, A poszthumán döntés), amikor ez a kérdés még csak keveseket érdekelt. És ha jól számolom, az utóbbi 6-7 regényemben nagyjából fele-fele arányban vannak férfi, illetve női főkarakterek.
Ennek az az oka, hogy már a kezdetektől szerettem női karakterekről írni, számomra, férfiként ez egy sokkal izgalmasabb kihívás. Viszont nálam általában minden regénynél rögtön az elején, az alapötlettel együtt adja magát a főszereplő kiléte, főbb jellemvonásai., neme. Például a Xeno hősnője, Olga Ballard xenulógus kutatónő egy számomra érdekes, az idegen fajokhoz közelibb nézőpontot jelentett, emellett rajta keresztül rengeteg családi mikroagressziót és apró, a mai világra reflektáló részletet, gondolatot tudtam beépíteni a szövegbe, Az időutazás napjában egy apa-fiú kapcsolatról akartam írni, ez is adta magát. Az Eldobható testekben Vireni Orlando, a kényszeresen igazságmániás, idealista ügyésznő karaktere is rögtön felsejlett a történet magjával együtt, és ő ebben a világban és események közepette sokkal érdekesebbnek tűnt, mintha férfi lett volna a főhős.
A science fiction irodalomnak egyébként kifejezetten jól állnak a női főhősök, elsősorban azért, mert általuk egy csomó mindenről máshogy, másképp, más hangsúlyokkal lehet beszélni, mesélni. Van az az egyre inkább elavuló vélekedés, hogy a sci-fi elsősorban fiúknak, férfiaknak szól, a női szereplők pedig csak romantika útján kerülhetnek a történetbe, de szerencsére ezt már számtalan nagyszerű könyv régen megcáfolta.
A sci-fi irodalom úgy vált szép, lassan uniszexé, hogy fikarcnyit sem vesztett az alapértékeiből, viszont közben másfajta értékeket is be tudott emelni magába.
Hogy viszonyul szerinted ez a regény az eddigi könyveidhez?
Mindig az utolsó, elkészült regényemet szeretem a legjobban, és azt is tartom a legkiforrottabbnak. Naivan szeretném hinni, hogy minden egyes kötettel fejlődőm valamit, amit aztán tovább tudok építeni, fejleszteni a következő könyvben.
Az Eldobható testekben sok mindennel kísérleteztem, például rengeteget dolgoztam azon, hogy a szöveg tempója pont olyan feszes legyen, amilyennek elképzeltem. Talán az utóbbi könyveim közül ez egyben a legepikusabb is, régi vágyam volt már valami ilyesmi. A legnagyobb kihívás viszont mégis az volt, hogy egy oldalról oldalra folyamatosan változó Naprendszert és emberi társadalmat akartam ábrázolni, amihez a főhősnőnek, Vireninek folyamatosan alkalmazkodnia kellett.
Egyébként szerintem az, hogy az író mit gondol a saját regényéről, teljesen jogosan nem érdekel senkit. Ott a könyv, a szöveg mindent elmond, és az olvasókat szerintem inkább az érdekli, hogy mi a sztori, kik a szereplők, és végül olyasmit kaptak-e, amit szerettek volna, illetve, amit kaptak, az működött, tetszett-e végül.
Szerinted milyen jellegű jövőkről szeretnek olvasni az emberek? Hová tudod helyezni ezen belül az új könyvedet?
Ez egy nagyon bonyolult kérdés, ugyanis rengetegféle olvasó létezik még a sci-fi zsáneren belül is. Van, akit inkább a közeljövő érdekel, van, akit a távolabbi, van, aki a disztópiákat szereti, van, aki az optimista jövőképeket, vannak, akik a valóság továbbgondolására, hihető jövőképekre kíváncsiak, mások pedig eszképista science fictionre vágynak, űrhajókra, vagy ezek tetszőleges kombinációjára.
Sőt, magamon látom, hogy én is, olvasóként és íróként is folyamatosan változom, változik az, hogy éppen mit szeretnék olvasni, vagy írni. Például hiába szeretem kiskorom óta a távoli jövőben játszódó történeteket (Dűnén, Alapítványon és hasonló regényeken nevelkedtem), az utóbbi másfél évtizedben írt könyveim valamiért mégis inkább közelebbi jövőben játszódnak – bár aki olvasta ezeket, tudja, hogy ez azért csak félig igaz.
Az Eldobható testeket én leginkább transzhumanista űroperának nevezném, ami 2338-ban kezdődik, a Naprendszerbe, a Jupiter- és Szaturnusz-térségbe kirajzott emberi világokban, és a fő konfliktust az adja, hogy miként reagálnak a szereplők és maga az emberi civilizáció egy olyan változásra, amely akár alapjaiban változtathatja meg az ember szó jelentését is. Az emberi létezés határaival nem először foglalkozom (és nem is utoljára), valószínűleg nálam ez csípődött be a leginkább, és egy nagyon izgalmas, szinte korlátlan lehetőségekkel rendelkező területnek is tartom.
Olvastál mostanában valami jót, amit ajánlanál olvasóinknak?
Egy ideje pont belecsúsztam életem első nagyobb olvasási válságába, szóval erről nem a legjobb pillanatban kérdezel. Az utóbbi hónapokban valamiért szinte minden elkezdett könyvvel csak küszködtem, nem vontak be a történetek, még akkor sem, ha témájukál fogva egyértelműen tetszeniük kellene. Ez fura és kicsit ijesztő érzés, de már elkezdtem dolgozni ellene, és olyan könyveket keresni, amelyek remélhetően kibillentenek ebből a válságból.
Az egyik ilyen Octavia Butlertől a Hajnal volt, a Xenogenezis-trilógia első kötete, amelyben egy ijesztően, bizarr és segítőkész idegen civilizáció menti meg az emberiséget a kipusztulástól, és dönti el látszólag szelíd erőszakkal, hogy a túlélőknek mi a jó.
Ezentúl elkezdtem újraolvasni a Dűne-ciklust, és most éppen a Dűne messiását olvasom, és húsz év után újra lenyűgöz a saját jövővíziói közt lavírozó, a hatalom és a jövő terhét a hátán cipelő Paul Atreides küzdelme. Ez a könyv sokkal jobb, mint amire emlékeztem.
Dolgozol új regényen?
Igen, sőt, a karantén alatt meglepően előrehaladott állapotba került. Ez azért ijesztő egy kicsit, mert eközben tavasszal a munkahelyemen olyan feszített pörgés és stressz szakadt a nyakamba, hogy fogalmam sincs, hogy tudtam akárcsak egy betűt is leírni mellette. Bár – de, tudom, mert nagy eséllyel egy stressz elleni ösztönös pszichés védekezés eredményeképp sikerült. Mert mi mással védekezhetne a tudatalattim, mint írással?
Az újabb regény ötletét már évek óta érlelem magamban, de tavaly ősz óta foglalkozom vele aktívan, miután az Eldobható testek már a szerkesztési, javítási fázisba lépett. Ezt a történetet most éppen az eszképizmus iránti vágyam csalta elő, és így nagyon a szívem csücskévé kezd válni: a távoli jövőben játszódik, ahol az emberiség már csak egy másodlagos, megvetett, bukott faj, aki a csodált, sokkal fejlettebb, elszállt poszthumán kultúrák árnyékában tengődik egy alapjaiban átformált, új, teremtett bolygókkal teli Naprendszerben.
Az Eldobható testek szeptember közepén jelenik meg, itt lehet előrendelni.
Olvasni-, hallgatni- és néznivaló magyarul
Bradbury 100 | Ectopolis
Interjú Takács Bogival | Kortárs Online
Ghayrogtól dwendáig: a tabu átalakulásának folyamata a másfajúakkal való párkapcsolat toposzában | Odaértett olvasó
A Lucasfilm továbbra is azon agyal: merre tovább Star Wars? | Ziro.hu
Szélesi Sándor: Gyerekbűnok (novella) | Országút
Dragomán György: Kvarcóra (novella) | Qubit
Mi köze István királynak a fantasyhez? (podcast) | Kultúrpart
Beszélgetés A szivarhajó utolsó útja című alternatív történelmi regényről | Katolikus Rádió
Indira Myles (Kolozsvári Zsófia) a Fantasycentrum interjúsorozatában | Fantasycentrum
Négy alkalom, amikor a magyar sci-fi nem volt életidegen | Hegedűs Ilona, Irodalmár Muzsikus
Monolit-díj – Interjú Erdei Lillával | Scifi.hu
Monolit-díj – Interjú Fiala Zoltánnal | Scifi.hu
A Fantasycentrum hírösszefoglalója, 34. hét | Fantasycentrum
Christopher Paolini sci-firől és fantasyről
Sci-fit írt az Eragon írója, ami az Európánál jelenik meg magyarul hamarosan. Ezzel kapcsolatban készült egy videósorozat, amiben mindenféle dologról beszél a szerző. Itt van egy, a többi az Európa YouTube-csatornáján elérhető:
Olvasnivaló külföldiül
Fritz Leiber novellái ingyen, angolul | Standard Ebooks
Szabályozzák a kínai sci-fi filmeket | Variety
Fantasyvel foglalkozó központot indít a Glasgow-i egyetem | Locus
Miért ne kolonizáljuk az űrt? (podcast) | LitHub
Már most is egy tech-disztópiában élünk? | Gizmodo
Elizabeth Sandifer cikke a cyberpunk három alapművéről | Eruditorium Press
Az amerikai sci-fi inkább disztópia, vagy utópia? – kérdezi Kim Stanley Robinson | Bioneers
S.M. Carrière a toxikus olvasókról | Black Gate
Ismertetők, kritikák
Matt Ruff: Lovecraft földjén | Pintér Bence, Azonnali
Shirley Jackson: We Have Always Lived in the Castle | Farkas Balázs, Black Aether
Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett I.-II. | Makai Péter Kristóf, Próza Nostra
Philip K. Dick: Űrlottó | Farkas Balázs, SFmag
Lovecraft Country (sorozat) | Roboraptor
R. J. Hendon: Gyomláló | chipolino, Smoking Barrels
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (Teljes változat) | Uzseka Norbert, ekultura.hu
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (Teljes változat) | Takács Gábor, Próza Nostra
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II. | Szabó Dominik, ekultura.hu
Octavia E. Butler: Hibridek | Nagy Judit Áfonya, Roboraptor
J. Goldenlane: Pokoli balhé | Letya
Tenet | Farkas Balázs, SFmag
Tenet | Rusznyák Csaba, Geekz
Tenet | Forrai Márton, ekultura.hu
Gerard Way – Gabriel Bá: Az Esernyő Akadémia 3. – Feledés Hotel | Scheirich Zsófia, Roboraptor
Johanna Sinisalo: Iron Sky | Letya
Megjelenések
Benyák Zoltán: Képtelen történet | augusztus 27., Főnix Könyvműhely
Fonda Lee: Jáde háború | augusztus 30., Európa
Laurie Goulding: Calth jele | szeptember 1., Tuan
Ian McEwan: Mi, gépek | szeptember 14., Scolar
Christopher Paolini: Álmok a csillagok közt | szeptember 15. (Könyvhét), Európa
S. A. Chakraborty: Aranybirodalom | szeptember 17. (Könyvhét) | Agave Könyvek
Nathan Ballingrud: Szörnyvidék | szeptember 17. (Könyvhét), Agave Könyvek
Susanna Clarke: Piranesi | szeptember 17. (Könyvhét), Agave Könyvek
Brandon Hackett: Eldobható testek | szeptember 17. (Könyvhét), Agave Könyvek
Tarja Kauppinen: A nép igazsága | szeptember 17. (Könyvhét), Twister Media
Josh Malerman: Vizsgálat | szeptember eleje, Fumax
Josh Malerman: Malorie | szeptember eleje, Fumax
Neal Stephenson: Snow Crash | 2020 ősz, Fumax
Warren Ellis – Darick Robertson – Rodney Ramos: Transmetropolitan | szeptember 27., Fumax
Tamsyn Muir: Gideon a kilencedik | szeptember, Fumax
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction novellái 2020 | 2020 ősz, Gabo SFF
Események (???)
HungaroCon | szeptember 5.
Sci-fi Írótábor (AVANA) | szeptember 21-27.
Stephen King és a horror lélektana | szeptember 24.
Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál | szeptember 25-27.
IV. Világok Találkozása | Budapest, 2020. október 10.
EasPop Konferencia 2020 | Budapest, 2020. október 27-29.
Vienna Comic Con 2020 | Bécs, 2020. november 21-22.
Pályázatok
Grimmoire, avagy tündérporba kevert kozmicizmus (novellapályázat; határidő: augusztus 31.) | The Black Aether
A vihar gyermekei – Az áradás gyermekei – cli-fi pályázatok (novellapályázat; határidő: augusztus 31.) | Articity Kiadó
Ennyi volt mára,
tartsatok velünk legközelebb, addig pedig kövessetek minket a Facebookon! Ha pedig tetszett, amit olvastatok, és eszetekbe jut olyan barátotok, ismerősötök, akinek pont egy fantasztikusirodalmi hírlevél hiányzik az életéből, küldjétek el neki, hol lehet feliratkozni!
Legyetek jók, üdvözöl titeket:
Pintér Bence & Hetei Péter
Első!