5+1 könyv, ami fontos volt... Baráth Katalinnak!
Felélesztjük régi sorozatunkat!
A Spekulatív Zónát régebb óta követők tudhatják, hogy a blog kettővel ezelőtti verziójában volt egy ilyen remek rovatunk, ahol magyar fantasztikus írókat faggattunk arról, hogy mely könyvek nagyon fontosak nekik valamiért. Öt fantasztikus és egy nemfantasztikus könyvet szoktunk kérni.
Így tettünk most Baráth Katalin esetében is, aki idén júniusban fantasztikus íróvá avanzsált: emlékezetes történelmi krimijei után 2016-ban thrillerrel jelentkezett, most pedig sci-fit írt. Ráadásul olyat, aminek hangsúlyosan magyar vonatkozású a központi témája, ráadásul ezt nagyon jól ki is használja a szövegben. Ritkán olvasni ilyesmit magyarul, szóval már csak ezért érdemes befizetni a héten megejelnő Afáziára.
De most át is adom a szót a szerzőnek, aki tehát hat könyvet fog ajánlani a nagyérdeműnek!
Baráth Katalin írása
1. Kovács Sztrikó Zoltán: A lábfülesek bolygóján
Az irodalomtörténeti diszkurzusban folyvást fölmerül a kérdés, létezik-e külön határon túli magyar irodalom, avagy a magyar irodalom egy és oszthatatlan. A lábfülesek bolygójánt illetően ugyanez a kérdés vetül föl bennem, csak épp a fantasztikus zsánerre korlátozva, minekutána senki nem szokta ismerni ezt a gyerekeknek szóló sci-fit, amit egy vajdasági fizikatanár írt. (Nem egyetlen tudományos vonatkozású irodalmi műként, teszem hozzá, megjelent egy regényes Tesla-életrajza is például – 1956-ban!)
A lábfüleseket kezdő elemistaként olvastam először, nem is tudom, hogyan került könyvekben (akkor még) nem bővelkedő háztartásunkba, talán az egyik bátyám nyerte egy iskolai versenyen. Ebből a regényből tanultam meg a Geiger–Müller-számlálót, és ahogy múlik az idő, annál inkább lenyűgöznek az ötletei: felnőtt változatban/olvasatban telivér biohorror lenne belőle.
2. Szerb Antal: A Pendragon-legenda
Amikor végeztünk a magyarkanizsai községi könyvtár nem túl gazdag gyerekrészlegével (hetedikesek voltunk, úgy rémlik), Lúcia barátnőmmel boldogan – és természetesen könyvtárosi engedéllyel – vetettük magunkat a felnőtt szakosztály örömeibe. Ó, micsoda boldog órák, sokszor idézem föl az emléküket, a könyvespolcok közti felhőtlen tévelygés ősörömét, ha az internet vagy valami más istencsapása épp megnehezíti az olvasáshoz való vissza- és megtérést. Lúcia fedezte föl a Pendragont is, neki köszönhetően lett ez a könyv az a könyv, amiből a legtöbb mondatot tudok idézni fejből. És amiből a helypocsékolás egyik bocsánatos bűneként több példányt is őrzök.
Bátky János már akkor a védangyalom lett, amikor még nem tudtam magamról, hogy én is iszonyodom a feldolgozástól, és rendszeresen zárok íróasztalba (pontosabban doc, exe és jpg fájloktól duzzadó mappákba) teljes monográfiákra vagy regényekre való kutatási anyagot a megírás legcsekélyebb igénye nélkül. És ebben a történetben vitézkedik az egyik kedvenc női szereplőm is, egy félelmetesen művelt neofrivol akcióhős. Spinoffot Lene Kretzschnek!
3. Frank Herbert: A Dűne
Ezek után jött pár SFF-olvasmánytól mentes év. Utánuk pedig egy nem teljesen legális HBO-hozzáférés az egyetem vége felé, nyári szünetben. Vele A Dűne-minisorozat, amit elképedve néztem meg többször is, miután először előtte ragadtam. (És amiről csak később tudtam meg, hogy sikk utálni.) Később tudtam meg azt is, hogy A Dűne eredetileg regény (sose voltam SFF-geek, soha nem is mozogtam ilyen társaságban), amit ráadásul Magyarországon is meg lehet szerezni.
A könyv még elképesztőbb élmény volt, mint elsőre a sorozat. De hát ezt ti mind tudjátok. Viszont a folytatásait nem olvastam, soha nem is éreztem erre vágyat. (Elég hatékonyan állok ellen a sokkötetes fiktív univerzumoknak.) Inkább az első részt vettem, veszem elő újra és újra.
4. Dan Simmons: Hyperion
Ősz, Mindenszentek, hosszú hétvége. Vagyis alig kellett letennem ezt a magyarul új kiadásban éppen akkor megjelent monstrumot. Nem is igen tettem le. Azóta is vele vágok oda szépirodalomsznob ismerőseimnek, akik – persze csak óvatosan, ismervén mindenre kiterjedő vehemenciámat – a sci-fi irodalmi igénytelenségét pedzegetnék.
Halásszanak elő hasonlóan sokrétű és sokféle olvasatra lehetőséget kínáló Dekameron-parafrázist a kortárs „szép” világirodalomból, és akkor esetleg hajlandó vagyok vitába szállni. (Itt legalább eljutottam a második kötetig, amit élveztem is. De az első kötet alighanem Simmons számára is megközelíthetetlen irodalmi teljesítmény.)
5. Ian M. Bankstől bármelyik Kultúra-regény
Ha sci-fi író lennék, ehhez hasonlót szeretnék írni. Úgy értem, ez a fájdalmas veszteségekkel és véres múlttal terhelt, mégis optimista jövőkép/világkép közel áll az ún. írói alkatomhoz. Ahogy Banks újabb és újabb történeteken keresztül megteremtette az univerzumát és annak lakóit, az számomra mesterségbelileg is példaszerű. Nekem a Kultúra a 21. századi sci-fi zsinórmértéke. Innen érdemes elindulni, ha elindul az ember (vagy az író).
+1. Agatha Christie: Öt kismalac
Szívesen büszkélkednék ezen a ponton valami súlyos szépirodalmi örökbecsűvel (de legalább egy Knausgårddal vagy egy Franzennel!), hogy mindenki lássa, zsáneríró létemre mégse vagyok menthetetlenül hülye. Az igazság azonban, hogy Agatha Christie nélkül nem lett volna belőlem író. (Már amennyire az vagyok, hiszen, mint a legtöbben, továbbra is csak szabadidősen írok fikciót.)
Nekem Agatha Christie tanította meg, mit jelentenek a műfaji szabályok, mit jelent alkalmazkodni ezekhez. És azt is, hogy ugyanezek a szabályok mennyi játékra és kísérletezésre adnak módot. (Játékos és kísérletező kedvben a magyar regényirodalmi fősodor sose dúskált.) Az Öt kismalacban ráadásul történészként ügyködik Poirot: szabályos oral history interjúkat készít egy rég lezárt eset résztvevőivel, így rekonstruálja a történetet. És ettől – hiszen végzettségem okán mégiscsak történész lennék – még emlékezetesebb számomra ez a krimi.
Baráth Katalin Afázia című sci-fije június 8-án jelenik meg az Agave Könyvekél, itt lehet elő-, illetve megrendelni. A szerző június 12-én dedikál. A cikksorozat korábbi részeit itt tudod elolvasni. Kövessetek minket a Facebookon, és támogassatok minket a Patreonon keresztül, ahol manapság szuper magyar fantasztikus novellákat is olvashattok! Ha pedig bármi felmerül, keressetek minket az e-mail-címünkön!