Spekulatív Zóna: 12 remek fantasztikus könyv 2020-ból
Pintér Bence és Hetei Péter összerakja Az Év Végi Listát.
Végéhez közeledik ez a furcsa év is. Ennek apropóján pedig listákat szoktunk írni. Így teszünk most is, mivel még ebben a – könyvszakma számára sem túl könnyű – évben is szép számmal jelentek meg jó könyvek.
Listánkra magyarul idén megjelent, szerintünk szuper fantasztikus könyveket pakoltunk fel. Bizonyára ezeken felül is jelentek meg persze szuper könyvek idén, azokat mi vagy nem olvastuk, vagy elfelejtettük. Szóval ezt azért tartsuk fejben – plusz a lista végén felsoroltunk pár olyan könyvet, amit más, megbízható magyar kritikusok, könyves szakírók szerettek.
Idén sem csak ránk hagyatkozhattok: a jövő hét második felében érkezik egy másik 2020-as könyvajánló tőlünk, amelyben a magyar fantasztikum különféle ismert emberei – írói, szerkesztői, kritikusai – ajánlanak majd könyveket!
Cory Doctorow: Radikálisok (Agave Könyvek)
PB: Én ezzel a könyvvel mentem bele az első karanténba, és nagyon időszerűnek találtam az egészet, aztán ahogy mentünk előre az évben, a George Ffloyd halála körül kialakuló balhéval kiegészülve csak még aktuálisabb lett. Doctorow remek író, aki pontosan látja a világot.
Ezt írtam róla az Azonnalira:
„Cory Doctorow könyve egyértelműen baloldali nézőpontból, néhány ponton kicsit szájbarágósan, de végig reálisan mutatja be és magyarázza a mai amerikai társadalom négy komoly problémáját, az emberek magánéletére egyre jobban rátelepedő kapitalizmust, az intézményesült rendőri diszkriminációt, a diszfunkcionális egészségügybiztosítási rendszert és a jövedelmi szakadék kérdését.”
Philip K. Dick: Űrlottó (Agave Könyvek)
PB: Kicsit tartottam Dick első megjelent regényétől, a korai Dickek általában olyan kis koraiak, összecsapottak tudnak lenni – ez a könyv azonban mindent tartalmaz, ami Dicknek egész életében témája lesz, és egész tűrhetően tartja kordában a szerző szokványos problémáit, amelyek eluralkodnak néha a történetein. Dick-rajongóknak egyértelműen kötelező, de egyébként is érdekes olvasmány.
Brandon Hackett: Eldobható testek (Agave Könyvek)
HP: Az Időutazás-duológia óta követem Hackett munkásságát és egészen fatasztikus látni, hogy azóta is mekkora utat járt be. Azon felül, hogy képes reagálni az a világunkban zajló aktualitásokra, érti és követi az olvasási szokások változásait, melyekhez aztán alkalmazkodik az írásainak stílusával, szerkezetével. Az Eldobható testek sok szempontból is összegzése az író általam ismert alkotásainak, melyben letisztult és a kor követelményeinek megfelelő szerkezetben és ideális arányban jelenik meg a tudományos vízió, annak társadalmi hatásai, a mondanivaló és az ezeket összetartó akciódús cselekmény. Kétségkívül az év egyik csúcspontja, hazai szempontból pedig megkerülhetetlen. Ismét.
Ezt írta róla Bence az Azonnalin:
„Szóval aki a szokásos Hackett-tripre vágyik, ne aggódjon. Aki ezen az utóbbi fronton (az igazságügyi témaában – a szerk.) valami többet várt volna, az pedig kárpótolja magát azzal, ahogy a regény második taktusában az Eldobható testek bemutatja, hogy a középpontjában álló technológiát hogyan lehet hadászati-harcászati szempontból alkalmazni. Mert az például eléggé állat.”
Interjúnk Brandon Hackettel itt olvasható!
Tamsyn Muir: Gideon, a Kilencedik / Harrow the Ninth (Fumax)
HP: Tamsyn Muir könyve a leszbikus nekromanták az űrben felkiáltással érkezett nemzetközi és hazai könyves közegbe és azonnal nagy siker lett. A kötet rendkívül ötletes és olvasmányos szöveggel kíséri végig a klasszikus toposzokat ügyesen elegyítő történetet. A Gideon igazi és jó értelemben vett olvasztótégelye a zsánerek keveredésének és azon kevés mű közé tartozik, ami végeredményben jól jön ki ebből. Kétségkívül 2020 egyik legszórakoztatóbb olvasmánya.
PB: A tavalyi év nagy meglepetése volt számomra Tamsyn Muir első könyve: egy novelláját nagyon szerettem, ezért feljegyeztem magamnak, hogy regényei jelennek meg, mert a fülszöveg alapján egyébként nem tűnt a zsáneremnek. Idén elolvastam a második könyvet is, és én óriási rajongóvá váltam. Szóval mindenkinek nagyon ajánlom az elsőt, mert a második – szerintem – még eggyel jobb lett. (Én most az új kisregényét meg is vettem, aminek az a címe, hogy Princess Floralinda and the Forty-Flight Tower.)
Ezt írta róla Bence az Azonnalin:
„Muir rögtön a közepébe dob minket, és az évek óta egymást zrikáló Harrow és Gideon kapcsolatán keresztül, bombasztikusan szórakoztató prózával dob bele minket a történetbe viszonylag kevés magyarázattal, hogy aztán váratlanul a Tíz kicsi néger (új nevén: Mert többen nincsenek) űrjáró halálmágusokkal színesített verziójában kössünk ki.”
Susanna Clarke: Piranesi (Agave Könyvek)
HP: Susanna Clarke weird regénye lassú, szemlélődő és látszólag melankolikusan békés felvezetés után egyre gyorsuló ütemű hajszába kezd, hogy aztán a végső sprint után ismét pihentető és elgondolkoztató levezetésben záruljon. A regény tele van szimbólumokkal és merengésre csábító motívumokkal, melyben könnyű elveszni és akaratlanul is lassú légzésbe váltó elkalandozásokba merülni. Különleges regény, mely úgy érzem, mindenki számára tartogat azonosulási pontként szolgáló rétegeket és teljes valójában talán csak a többszöri újraolvasás után bontakozik ki. Olvasása után pedig ami marad az a csendes és elemző visszaemlékezés, valamint az egészen egyedi és különleges hangulat iránti különös vágyakozás.
Nathan Ballingrud: Szörnyvidék (Agave Könyvek)
PB: Nagyon szuper és izgalmas weird szövegek jelennek meg az utóbbi években az Agave Könyveknél: Veres Attila mellett Karin Tidbeck, Carmen Maria Machado, és most Nathan Ballingrud novelláskötetei egy nagyon izgalmas határterületét villantják fel a fantasztikumnak. Ballingrudnál a klasszikus horrortoposzok gyakran mellékesnek tűnő, mégis integráns részei az egyébként nagyon súlyos problémákkal foglakozó, jól átgondolt prózának. Én nagyon szeretem, ajánlom mindenkinek.
Nem írtam róla egyelőre még sehova, főleg azért, mert jövő év elején a Szépirodalmi Figyelőbe készítek egy nagyobb lélegzetvételű írást a kötetről, és ahhoz még egyszer újra akarom olvasni.
Varga Bálint Bánk – Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár
PB: Nagyon szép sztoriindításnak tűnik Az utolsó előtti huszár első száma, olvasnád tovább ezerrel, és itt az egy gond: hogy évente jön majd új füzet. Ettől függetlenül a fantasy-magyar folklór-első világháború-vonalon mozgó történet nekem nagy favoritom jelenleg, és érkezik belőle társasjáték is.
Ezt írtam róla az Ugytudjuk.hura:
„A történelmi szetting még éppen beleesik az első világháború végéig számított hosszú XIX. századba, ami a szívem csücske, a magyar folklórra alapozott mágia mindig is titkos kedvencem volt, és alapvetően a „titkos kormányzati ügynökség harcol a természetfelettivel”-jellegű sztorikat is eléggé kedvelem. Elég nehéz azonban ezeket a toposzokat, témákat igazán jól csinálni, főleg magyar környezetben, Az utolsó előtti huszárnak azonban minden sikerül az első számban.”
Interjúnk a készítőkkel itt olvasható.
Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 1. (Fumax)
HP: Harmadszor olvastam a Transmetropolitant, de most már biztos vagyok benne, hogy azok közé az alkotások közé tartozik, amiket néhány évente elő kell venni és összevetni a valóságunkkal, hogy történt-e már valami javulás az előző olvasás óta. Warren Ellis klasszikusa fájdalmas pontossággal mutat rá a politika, a média és a társadalom kínzó visszásságainak lényegi elemeire, melyek úgy érzem nem csak a több mint két évtizeddel ezelőtti megjelenésekor és ma, de sajnos még a következő évszázadokban is aktuálisak lesznek. Kétségkívül minden sci-fi rajongó polcán ott van a helye, a Fumax pedig ezúttal is kitett magáért és pazar kivitelben tárta elénk ezt a szocio-horrorba oltott cyberpunk mocsokgyűjteményt, ahol még a háztartási gépek is csak drogokkal képesek elviselni a mindennapi létezést.
Ezt írta róla Bence az Azonnalin:
„Szóval azt mondom, még ma, húsz évvel a megjelenés után, és akkor is érdemes kézbe venni a Transmetropolitant, ha közben kiderült, hogy Warren Ellis valószínűleg egy szar alak. Szerencsére ez első blikkre sem a sztoriból, sem Darick Robertson rajzaiból, illetve a rajzokon dolgozó többi művész (Rodney Ramos, Nathan Eyring) munkájából nem vesz el semmit – ráadásul Ellis áldozatai is épp a többi művész miatt biztatnak arra, hogy ne bojkottáljuk a szerző munkáit.”
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020 (Gabo SFF)
PB: Évről évre le tud nyűgözni ez az antológia, főleg az, hogy folyamatosan tűnnek fel új nevek, illetve ismétlődnek olyan nevek, akik az előző évi antológiákban tűntek fel, ismét minőségi írásokkal. Idén is kicsi, de erős is volt a sci-fis kontingens, míg a folk-fantasy és a weird ismét bizonyította, hogy a legrelevánsabb szubzsánerek most. Csak így tovább!
Ezt írtam róla az Azonnalira:
„És mint egy falat kenyér, úgy kellett ez az antológiasorozat a magyar fantasztikumnak: kiderül belőle egyrészt az, hogy ez a terület bizony él és virul, másrészt pedig az, hogy ugyan regényméretben egyelőre kevés állandóan megjelenő, biztos kézzel dolgozó szerzőnk van, de a kisprózai színtéren számos tehetséges alkotó van.”
William Gibson: Mozgástér (Agave Könyvek)
PB: Bár a Trendvadász fontos belépési pontom volt a sci-fibe, a Neurománc-trilógián kívül nem sok könyvet olvastam Gibsontól – így kimaradt A periféria is. Idén megjelent kvázi-folytatása, a standalone-ként is olvasható Mozgástér valójában egy rövid felvezetés után egy hosszúra nyúló üldözéses jelenet, ami három különböző idősíkon-dimenzióban játszódik, és ahol annyira lekötött az, ahogy Gibson ír, hogy szinte észre sem vettem, hogy történik is valami a könyvben. Azért történik, de érzésem szerint mégis érdemes előtte elolvasni A perifériát is a teljes élményért.
Andrzej Sapkowski: A Vaják-sorozat (Gabo SFF)
HP: Nagyot ment a Vaják-franchise idén, nem csak itthon, hanem úgy a világban is. Fontos sorozat lett belőle Henry Cavillel a Netflixen (még ha nem is mindig sikerült megfelelni az elvárásoknak), a világhoz kapcsolódó Gwent kártyajáték megjelent Androidra is, amivel a Heartstone mögött az egyik legnépszerűbb ilyen játékká vált. Itthon pedig a Gabo SFF lényegében egy év leforgása alatt újra kiadta a teljes, nyolc kötetes sorozatot. Nagy kimaradt ziccer lett, hogy az újrakiadás méltó dizájnt is kapjon, de a tartalom ezúttal kétségkívül kárpótol ezért mindenkit.
A Vaják-sorozat a legjobb olvasmányélményeim közé emelkedett, ami nagy szó így lassan 30 évnyi fantasztikum-olvasási tapasztalat után. Sapkowski egy furcsán ismerős, mégis ismeretlen és a végletekig rétegezett világot épít fel, mely gyorsan magával ragadja az olvasót, közben pedig folyamatosan változik és fejlődik a könyvek szerkezete és prózai felépítése, ami már önmagában is bravúr. A Vaják a kifejezés legszebb értelmében vett fantasztikus kaland, melyet vétek kihagyni.
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők (Agave Könyvek)
PB: Megosztó lett valamiért ez a kötet itthon, gyanítom, hogy ugyanazért, amiért Ballingrud is úgy tűnik, hogy az: mindkét kötet valahol a zsáner(ek) és a szépirodalom közötti mezsgyén barangol, weird meg horror, még inkább valamiféle slipstream dolog, és ezzel talán nem tud mit kezdeni a hazai közönség?
Pedig nagyon izgalmas szövegek ezek. Nekem még mindig a Law & Ordert kifordító, epizódleírásokból építkező szöveg a kedvencem, de azt is látom, hogy az a darab például mitől nehezebben befogadható. Felfedezhetné ezeket a határterületi novellásköteteket végre magának a zsáneren kívüli kritika is egyébként, és akkor talán megtalálnák ezek a kötetek a maguk közönségét.
Mások például ezeket a könyveket is szerették idén:
Simon Stålenhag: Mesék a Hurokból (Agave Könyvek) | Scheirich Zsófia, Roboraptor
Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma (Athenaeum) | Barna Benedek, Roboraptor
Octavia E. Butler: Hibridek (Agave Könyvek) | Farkas Balázs, SFmag
Michael Walden: Csillagikrek (Metropolis Media) | Letya
Matt Ruff: Lovecraft földjén (Agave Könyvek)| Scheirich Zsófia, Roboraptor
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság (Agave Könyvek) | Tamás Miklós, ekultura.hu
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction novellái 2020 (Gabo SFF) | Kánai András, SFmag
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete (Metropolis Media) | Uzseka Norbert, ekultura.hu
Robin Hobb: A Bolond végzete I-II. (Delta Vision) | Szabó Dominik, ekultura.hu
Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt (Agave Könyvek) | Uzseka Norbert, ekultura.hu
Silvia Moreno-Garcia: Jádeisten, árnyisten (Főnix Könyvműhely) | sentimentalfrappe, Moly.hu
Ez volt az idei listánk,
tartsatok velünk legközelebb jövő hét elején, amikor szokásos hírlevelünkkel jelentkezünk. Ahogy említettem, hamarosan jövünk még egy idei könyvajánlóval, amelyben a magyar fantasztikum híresemberei ajánlanak könyveket. Addig pedig kövessetek minket a Facebookon, és támogassatok minket a Patreonon keresztül!
Legyetek jók, üdvözöl titeket:
Pintér Bence & Hetei Péter