Steve Jackson: Salamonis titkai
A Fighting Fantasy, vagy ahogy itthon ismert, a Kaland, Játék, Kockázat sorozat indulásának 40 éves évfordulójára Ian Livingstone és Steve Jackson is írt egy könyvet. Livingstone a korábbi posztunkban bemutatott Óriások árnyékát, Jackson pedig a Salamonis titkait. Míg az előbbi egy hagyományos, nagyjából lineáris kaland, az utóbbi az olyan formabontó játékkönyvek nem túl széles körét bővíti, mint a Pusztítás teremtménye vagy a Kaland, Játék, Varázslat tetralógia. Ezt az is jelzi, hogy nem a megszokott 400, hanem ezúttal 480 pontot kapunk.
A könyv három részre osztható, melyből a középső szakasz az igazi különlegesség. A kötet elején egy rövid bevezető után megkezdjük a kalandozók életének rögös útját. Kisebb kitérő után megérkezünk Salamonisba, visszaszerezzük a felszerelésünk, majd belépünk a Kalandorok Céhébe. Ezzel kezdődik a második szakasz, mely során küldetések sorozatát hajthatjuk végre, hogy aztán a záró részben feloldjuk a várost fenyegető veszélyt.
A játék második részének elején lehetőségünk van valamilyen képzésen részt venni, mehetünk egyetemre, vagy akár katonai kiképző táborba. Ezekkel valamilyen jártasságot szerezhetünk, melyek a kalandjaink során alternatív megoldási lehetőséget kínálnak adott szituációkban.
Ez után jön a kötet sava-borsa. Hét különböző küldetésre indulhatunk, ezeket viszont az általunk megválasztott tetszőleges sorrendben oldhatjuk meg. A 120. pontban lévő gyűjtő oldalon választhatunk ezekből kedvünkre, vagyis a könyv nem egy előre kijelölt úton vezet minket, hanem a ránk bízott sorrendben haladhatunk végig rajta a lezárásig. Hasonló élményt korábban talán csak a Skorpiók mocsara önmagukba visszavezető pontjai kínáltak.
Ahhoz, hogy ez jól működjön, Jackson több mechanikát is behoz a megszokott szabályok közé. Az első az, hogy a tulajdonságaink nem a játék elején kockával kidobott véletlenszerű értékekkel indulnak, hanem egy rögzített számmal. Az Ügyesség 6, az Életerő 12, a Szerencse pedig szintén 6-al indul. Minden megoldott kaland, vagy feladat után Dicsület pontokat kapunk, melyek az ismertségünket és a hírnevünket jelöli a városban. Ezeket a Dicsület a kaland bizonyos pontjain felhasználhatjuk az alap értékeink növelésére. Ahogy haladunk előre, úgy leszünk egyre erősebbek, hasonlóan a szerepjátékok vagy a számítógépes kalandok fejlődéséhez. A hét kaland közül kettőt csak akkor kezdhetünk meg, ha korábban már összegyűjtöttünk bizonyos számú Dicsület pontot.
A játék ezek mellett az időt is méri. Az egyes kalandjaink után bizonyos számú napot haladunk előre a naptárunkban - forgatjuk a Napok Kerekét - az pedig, hogy éppen melyik napon állunk, meghatároz bizonyos eseményeket a kalandjaink között, végül pedig átvezet a lezárásra. Az idő itt meglehetősen szabadon értelmezett, napokat jelölünk, de közben akár hónapok is eltelhetnek a küldetések alatt. A könyv az ilyen kalandok közti átvezetők során jelölőket használ, melyeket a kalandlapunkra kell felvezetnünk. Ha egy adott esemény már fel van rá írva, akkor más irányba haladhatunk.
A magam részéről ezt az elemet nem igazán vettem figyelembe, szépen sorban végigvittem az összes küldetést, majd a lezárásra ugrottam. Külföldi fórumokat és könyvértékeléseket olvasva többen is megjegyezték, hogy a kalandok közti időjelölés nem teljesen sikerült koherensre. A kalandok megoldási sorrendjének magas variáció száma miatt bele lehet futni olyan kombinációkba, amikor vagy végtelen ciklusba kerül a játékos az átvezetőkben, vagy pedig túl hamar kerül át a lezáró szakaszba, amikor még nem lehetséges az utolsó rejtvény megoldása.
Rejtvények ugyanis vannak bőven. Az egyes kalandok során végrehajtott rész feladatok is adhatnak jelölőket, melyek más kimenetelhez vezetnek és van egy “mágiarendszer” is, amely lényegében egy fejtörő megoldását jelenti. A megoldás kiad egy szót, melynek karaktereit a könyv végén lévő fordítótáblával valamelyik fejezetpont számára konvertálhatjuk ezáltal ismerhetve meg a varázslatunk eredményét.
A Salamonis titkai tehát nem egy szokványos KJK könyv, az új mechanikák és a kalandok szabadon választható sorrendje teljesen szétfeszítik a megszokott kereteket igazán különleges élménnyé változtatva a játékot. Én magam ugyan nem tartottam magam szigorúan a szabályokhoz, de így is két napig pörgettem, mire minden lehetséges utat megjártam. Összehasonlításként, a korábban említett Óriások árnyéka esetében ehhez egy bő délután elég volt. Érdemes megjegyezni, hogy számtalan utalást találhatunk a korábbi KJK könyvekre, Jackson rendesen kiszolgálja a nosztalgia faktort. Egy ponton még a Tűzhegy varázslójába is visszatérhetünk, hogy néhány pont erejéig újraélhessük minden kalandok ősét.
Fiatalabb kalandozóknak emiatt talán kevésbé fog működni, de az igazi rutinos rókák a Salamonis titkai olvasása közben talán úgy érezhetik, hogy végre megkapták azt az igazi kalandot, amire mindig is vágytak.
A könyvben egy hibát vettem észre: ha sót szórnál a Herkányra, akkor nem a jelzett 20-as, hanem a 209-es pontra kell ugranod.
És végül alább egy spoileres térkép a könyvhöz a Redditről:
A könyvet a Cameleon Comix bocsátotta a rendelkezésünkre.