14 remek fantasztikus könyv 2021-ből
Pintér Bence és Hetei Péter összerakja Az Év Végi Listát.
2021 vége közeledik: ilyenkor, advent idején mi könyves bloggerek egyrészt békésen várakozunk a megváltó és a diós bejgli eljövetelére, másrészt könyves listákat írunk az adott évről. Nincs ez idén se másképp.
De előtte pár szó még az idei évről. Idén ugyanis nem csak fantasztikummal foglalkozó hírlevélként/blogként jelentkeztünk, hanem novellákat is adtunk ki, amiket most ingyen is olvashattok a Patreonon.
Azért is emelem ezt ki külön, mert most lehet jelölni novellákat a Zsoldos Péter-díjra, és nagyon remélem, hogy a nálunk megjelentek között is találnak a jelölésre felkértek olyanokat, amelyeket érdemesnek tartanak a díjra. Íme tehát:
Kleinheincz Csilla: Növényeknek mondotta el | Spekulatív Zóna
Tallódi Julianna: Zöldebb mezők, fakóbb álmok | Spekulatív Zóna
Kaptás András: Tekla, a tornádóvadász | Spekulatív Zóna
Erdei Lilla: Bíbor | Spekulatív Zóna
Kiss Gabriella: A feleségem története | Spekulatív Zóna
Csoma-Lőrincz Tamara: Adalind | Spekulatív Zóna
Puska Veronika: Dalvonal | Spekulatív Zóna
Nagyon köszönjük mindenkinek a támogatást, és arra bíztatjuk minden kedves olvasónkat, hogy amennyiben megengedhetik maguknak, havonta egy süti és egy kávé árával támogassanak minket, hogy még nagyobb intenzitással tudjuk folytatni ezt a munkát is
A lenti lista pedig – amire magyar és angolszász kiadású könyvek is kerültek – szokás szerint nem egy „2021 legjobbjai” lista, hiszen mindenkinek más a legjobb. Éppen ezért a listánk után felsorolásszerűen linkelünk még pár idei fantasztikus könyvet, amelyet a magyar fantasztikus közösség más tagjai találtak remeknek, mi pedig nem olvastuk őket, hogy saját magunk is ajánljuk.
Idén egyébként igyekeztünk követni az összes hazai fantasztikus megjelenést ezen a havi bontású listán, és ezt terveink szerint jövőre is folytatni fogjuk.
Jöjjön a lényeg!
Jeff VanderMeer: Hummingbird Salamander (MCD)
Pintér Bence: Érdekes utat jártam be az évek alatt Jeff VanderMeerrel: a Déli Végek-trilógia eredetileg annyira nem tetszett, de később újraolvastam az Expedíciót (és egyelőre csak azt), és azt másodszorra mesterműnek találtam. Nagyon élveztem a Borne-t is. De az idén megjelent Hummingbird Salamander mindegyiken túltesz. A sztori egy közeljövőben játszódó ökothriller, amit nem is nagyon tudnék mihez hasonlítani: sötét, paranoid, meglepő, rendkívül olvasmányos. A hangoskönyv is remek volt belőle. Az Agave fogja kiadni itthon magyarul.
Ezt írtam róla az Azonnali.hu Könyves Kálmán rovatában:
Ez innen nézve ez még egy elég sztenderd thrillernek tűnhet, és sok tekintetben egyébként az is. Jó pár dolog van, ami kiemeli a regényt a thrillerpolcról, és ebből az egyik legfontosabb az, hogy Jeff VanderMeer piszok jól ír, de tényleg, ha semmi nem derült volna ki végül a könyv végén, akkor sem szitkozódva tettem volna le.
George R. R. Martin: Tuf utazásai (Agave Könyvek)
Hetei Péter: Ez a kötet eredetileg 1987-ben jelent meg és azon ritka esetek egyike, amikor valami a korral nemesedik. Egymással hol lazán, hol szorsabban összefüggő novellák gyűjteménye, melyeket egy közös szál keretez. A történetek témaválasztása ugyan 35 év távlatából helyenként már avíttnak tűnhet, de ezt kárpótolja a stílus és a karakterek ábrázolása. Nyers valójukban mutatkoznak meg a szereplők, modoros bárdolatlanságuk üdítő színfolt napjaink gyakran patikamérlegen kiszámolt jellemei mellett. A mindenkinek megfelelés korában néha már-már jól esik ha a főszereplő egy igazi nárcisztikus seggarc, akinek még stílusa is van.
Pál Sándor Attila: Rokonok (Magvető)
PB: Bár a magyar fantasztikus kisprózaszerzők évről évre egyre erősebb anyagokat szállítanak (idén már a Spekulatív Zónán is), az egyik titkos favoritom idén mégis a szokásos körön kívülről érkezett. Pál Sándor Attila Magvetőnél megjelent vékony kötetében számos remek, fantasztikusként is olvasható novella van, például a Haladás, amiben a kormány átveszi a néptánc irányítását, illegálissá teszi, hogy nők is táncoljanak, őket robotokkal helyettesíti, a férfi táncosokból pedig felpumpált szuperembereket csinálnak.
Ezt írtam róla az Azonnali.hu Könyves Kálmán rovatában:
Ezen a ponton muszáj megemlítenem egy másik kötetet, amit nemrég olvastam: Pál Sándor Attila vékony novelláskötetéről, a Rokonokról van szó, amit bár nem próbál zsánerkötetként népszerűsíteni a Magvető, a címlapra rajzolt néptáncoló Vasember azért csak elcsábított. És milyen jól tette: Pál Sándor Attila rövid novelláinak egy részében pontosan olyan, magyar vonatkozású spekulatív ötletek sorakoznak, amelyekkel a magyar fantasztikus íróknak foglalkozni kéne.
Baráth Katalin: Afázia (Agave Könyvek)
PB: Baráth Katalin a krimiről és a thrillerről átnyergelve űroperát írt, és nem is akármilyet, hanem olyat, amelyben a világépítés központi szervező ereje a magyar nyelv. Eköré pedig az írónő egy klasszikus elemekből építkező, azokat nagyon ügyesen csatarendbe állító sci-fit alkotott, amely úgy humoros, hogy nem parodisztikus, és témáiban remek áthallásokkal rendelkezik mindenféle irányban.
Ezt írtam róla az Azonnali Könyves Kálmán rovatában:
Nagyon sok remek ötlet van Baráth Katalin könyvében, amely miatt önmagában megérte megírni ezt a történetet. A sci-fi hagyomány nagyon gazdag, nehéz valami újjal előállni, és ebben az esetben az újdonság, a nóvum, a szubverzió egyértelműen a magyar nyelv középpontba állítása, ennek mentén pedig a moyer társadalom felépítése. (…) És az Afázia világába aztán szépen, gyakran nagyon kreatívan belesimulnak a sci-fi, ezen belül a katonai sci-fi, illetve az űropera alműfaj szokásos kellékei vagy ismert trópusai.
Roboz Gábor (szerk.): Légszomj (Gabo SFF)
PB: A magyar horror felvirágzása most már évek óta tart, és eljutott oda, hogy a remek fanzinos közeg és az ettől nem teljesen független, de gyakran zajos sikert arató weird/horror kísérletek után önálló antológia jelenjen meg magyar novellákkal. A horrorantológia mindig lutri (mindenki mást vár a műfajtól, különösen, hogy még nagy hagyománya sincs itthon), de ez a kötet szerintem nagyon jól sikerült.
Ezt írtam róla az Azonnali Könyves Kálmán rovatában:
Ebből a szempontból pedig nagyon heterogén kínálattal kedveskedik Roboz Gábor antológiája, ahol folkosabb ízű rémmeséktől kezdve az irodalmi horroron, a sci-fi/horror hibrideken és a kortárs témákon át a pszichológiai horrorig mindenféle írással találkozunk. Ez egyben persze azt is jelenti, hogy a kötet összes novellája nem fog mindenkinek tetszeni, de mindenki találhat neki kedves kapcsolódási pontokat kollektív rettegéseinkhez.
Andy Weir: A Hail Mary-küldetés (Fumax)
HP: Nagy volt a tét Weir számára, hogy végleg elkönyveljük „one trick pony”-nak (az Artemis gyenge fogadtatása után), vagy pedig át tudja ugrani A marsi árnyékát. A mutatvány sikerült, A Hail Mary-küldetés egyértelműen túlhaladja a nagy elődöt. A marsi darabokban jelent meg, ami nagyon meglátszott az összképen, jelen esetben viszont érezhető, hogy a szöveg „egyben” íródott, így koherensebb egészet alkot, az ötletszerűséget pedig felváltotta egy szépen kirajzolódó történetvezetési ív. Remek sci-fi, mindenképpen az év egyik hivatkozási pontja.
Ezt írta róla Bence az Azonnalin:
A lényeg az, hogy a szerzőtől megszokott módon most is kifejezetten érdekes tudományos problémák mozdítják előre a cselekményt, amelyek megoldása legtöbbször csak újabb – az egész küldetés sikerét fenyegető – problémákat szül. Mindemellé a múltban, a Földön játszódó történetszál is izgalmas fordulatokat hoz főhősünkkel kapcsolatban, amelynek érzelmi ívét Weir nem gondolja túl, de nagyon szépen végigvezeti az egész történeten, szép lezárást adva a regénynek.
Ada Palmer: Perhaps the Stars (Head of Zeus)
PB: Idén is többször áradoztam itt-ott Ada Palmer tetralógiájáról, ami 2016-ban indult a Too Like the Lightninggal, és idén ért véget a Perhaps the Stars-szal. Annyit tudok róla mondani továbbra is, hogy számomra ez a sorozat volt a legnagyobb sci-fi élmény nagyjából a Hyperion-ciklus vagy Hannu Rajaniemi trilógiája óta. Nagyon sűrű, nagyívű, összetett és kigondolt, de egyúttal azért viszonylag pörgős – gyakran már-már szappanoperás fordulatokkal tűzdelt – plot és remek karakterívek vezetnek végig minket ezen a történeten. Hazai megjelenése egyelőre nem tűnik esélyesnek.
Bővebben a sorozatról az Azonnali Könyves Kálmán rovatában írtam:
Palmer mestermunkát rakott le az asztalra: a Terra Ignota annyi szinten szórakoztat és gondolkodtat el, olyan mélységekben és magasságokban szövi a cselekményt és építi a világát, tartja fenn a figyelmet meglepő csavarokkal és ötletekkel, ami szinte páratlan, de az biztos, hogy utánozhatatlan a kortárs fantasztikumban. Egyszerre grandiózus és személyes, egyszerre ponyva és filozófiai esszé: összességében remek irodalom a jövőnkről és a jelenünkről.
László Zoltán: Mindig egyre több (Gabo SFF)
PB: Öt év után jelentkezett új regénnyel László Zoltán, akiről azért a Gabo-antológiákban megjelenő novellái nyomán hallottunk a közbülső években. Az összeomló Földről elmenekülő emberiség megtelepedik egy új naprendszerben, ahol életüket a digitalizált holtak kvázi rabszolgamunkája segíti. De mi történik, ha egy ilyen elmék rendszeréből álló intelligencia öntudatra ébred? És mi köze ennek az idegenekhez?
Nem írtam a könyvről cikket, mert a lehető legrosszabb időpontban olvastam, amikor éjt nappallá téve dolgoztam egyszerre két újságnál, és így a végigolvasás is egy hónapig tartott, hullafáradtan, 10 perces részletekben, éjszakánként. Meg kéne adnom a Mindig egyre többnek a fair eljárást, hogy rendesen elolvasom valamikor; de addig is tudom ajánlani bárkinek.
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021 (Gabo SFF)
PB: Nagyon örülök, hogy a Gabo SFF magyar szerzős antológiája évről évre stabil színvonalat hoz, ráadásul minden évben friss arcokkal. Idén sincs ez másképp, instant kedvenceim lettek ebből a kötetből elsőnovellás szerzők.
Az Azonnali Könyves Kálmán rovatában minden novelláról megemlékeztem:
A kötet koronaékszere pedig a hosszú hallgatás után visszatérő Juhász Viktor novellája, a horrort és a new weirdet súroló, de inkább afféle dark fantasyként olvasható Az Eigengrau, ami egy mind hangvételében, mind világában, mind tematikájában kifejezetten egyedi darab, igazán méltó befejezése a kötetnek, és egyben remek visszatérés Juhász Viktortól. Ebben a novellában is olyan étvágygerjesztő a világépítés, hogy az ember regényt követelne – de a kép itt is lehet csalóka. Lett most egy olyan benyomásom egyébként, hogy a legjobb novellák pont ilyenek: minimális eszközökkel, kevés szereplővel, kevés cselekménnyel, de mégis regényt bontanak ki a fejünkben.
Arkady Martine: Birodalomnak nevezett emlék (Gabo SFF)
PB: Egyszer elkezdtem már olvasni a tavalyi Hugo-díjad kötetet, de nem jutottam túl a legelején. Volt valami más, amit olvasni akartam, vagy ilyesmi. Most viszont túllendültem az elején, és nem bántam meg: semmi kifejezetten egetrengető nincs ebben a könyvben, a végén mégis úgy voltam vele, hogy érdekel a folytatás. Martine remekül ír, jó ötleteket hoz, megszerettem a karaktereket is.
Nem írtam róla sehol, szóval pár szó a történetről: amikor Mahit Dzmare nagykövet megérkezik a több bolygórendszerből álló Teixcalaani Birodalomba, megtudja, hogy elődje – a kicsi, de függetlenségét harciasan őrző Lsel Bányászállomás nagykövete – halott. Ez a kiindulópont, innentől pedig gyakorlatilag belecsöppenünk a birodalom aktuális, és elég komoly politikai válságába, amelyben mind Mahit elődjének, mind neki fontos szerepel van/lesz.
Warren Ellis: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény 2. (Fumax)
HP: Többnyire pozitívumként éljük meg ha valami jól öregszik, vagy még tovább menve, a korral egyre aktuálisabbá válik. Ha azonban egy politikával átszőtt szociohorror sci-fi cyberpunk elszállásról van szó, melyben a politikusok egytől-egyig gátlástalan és cinikus szociopaták, a média szenzációhajhász őrültek játszótere, az emberek pedig úgy általában gondolkodás nélkül felülnek ezeknek, mivel annyira ostobák, hogy képtelenek továbblátni a saját orruknál, akkor ennek nem biztos hogy feltétlenül örülnünk kellene.
A második kötetben még erősebbé válik a politika és a választások, a valósággal való minden egyezés pedig pusztán a véletlen műve. 20 évvel az eredeti megjelenés után itt Magyarországon legalábbis biztosan. A Transmetropolitan fájdalmasan pontos kórképe a társadalmak morális összeomlásának és úgy tűnik örök figyelmeztetés marad az olvasóknak.
Octavia E. Butler: A magvető példázata (Agave Könyvek)
PB: Octavia E. Butlernek hatalmas reneszánsza van az USA-ban, és értem is, miért: bár engem a Xenogenezis-trilógia nem húzott be, az már akkor is világos volt, hogy egy remek írót olvasok, és A magvető példázatával végre olyan volt a történet is, ami érdekelt. Bár továbbra sem kifejezett kedvencem Butler, ezt a harminc éve írt, de napjainkban játszódó – és ezért elég elgondolkodtató – disztópiát tényleg érdemes forgatni.
Ezt írtam róla az Azonnali Könyves Kálmán rovatában:
Az is jó pont, hogy például a MaddAddam-trilógia első regényével, a Guvat és Gazellával ellentétben nem azzal foglalkozik, hogy egy kissé hatásvadász high concept történetet felvázoljon, hanem azzal, hogy alaposan, alulról mutassa be egy széteső társadalom realitásait, és mutassa be azt, hogy egyébként még akár remény is lehet. De ez a remény nem valamiféle cukormázas szenvelgés, hanem nagyon is kemény és kegyetlen igazságok belátása, illetve a karakterek részéről kemény és kegyetlen cselekedetek megtétele után dereng át a történeten – aminek ugye van folytatása is.
Sepsi László: Termőtestek (Jelenkor)
PB: Csalás, mert még olvasom, tehát simán lehet, hogy a következő 300 oldal olyan rossz lesz, hogy utólag hamut szórok a fejemre, de ezt az első 300 oldal fényében nem tartom valószínűnek. Sepsi László Pinky című regénye óta egy ifjúsági regényt írt – ami ott van a polcon, de nem olvastam –, illetve remek novellákkal tűnt fel; közben pedig végig ezen a monstrum köteten dolgozott. A vélemények eddig vegyesek, de én jól szórakozom rajta.
Nyilván nem írtam róla még sehova, szóval egy kis plot: Höksring városát emberöltők óta az alapító Ergot család tartja kézben, a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével irányítja a kizárólag itt honos hallucinogén gomba termesztését és terjesztését. Aztán őket felrobbantja valaki, és megindul a harc a pozíciókért.
Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik (Fumax)
PB: Már tavaly is megemlékeztünk kicsit Tamsyn Muir trilógiájánák tetralógiájának középső második kötetéről, mivel én akkor olvastam angolul, és azóta is szerelmes vagyok ezekbe a könyvekbe, pedig semmi nem ígérte azt így fülszövegileg, hogy tetszeni fognak nekem. Ha olvastad a Gideont, akkor számíts arra, hogy az agyad fel lesz robbantva, és csak kapkodni fogod a fejed, hogy mi van. De afféle jó értelemben.
Interjúnk az írónővel itt olvasható.
Mások ezeket a könyveket is szerették:
Matthew Baker: Egy nehéz nap Utópiában | Kánai András, SFmag
Theodora Goss: Különleges hölgyek európai utazása I-II. | Uzseka Norbert, ekultura.hu
Alix E. Harrow: Tízezer ajtó | Scheirich Zsófia, Roboraptor
Tade Thompson: Molly Southbourne ezer halála | Farkas Balázs, 1749.hu
Naomi Novik: A végzet iskolája | Demencze Ilona, Roboraptor
Brandon Sanderson: Békéltető | Szabó Dominik, ekultura.hu
R. J. Hendon: Médák | chipolino, Smoking Barrels
Ian McDonald: Luna – Holdkelte | Uzseka Norbert, ekultura.hu
Nnedi Okorafor: Akata boszorkány | Lipka Bori, ekultura.hu
Silvia Moreno-Garcia: Mexican Gothic | Lobo, Olvasonaplo.net
Ez volt az idei listánk,
idén még jövünk egy hírösszefoglalóval, aztán egy kis szünetet tartunk. Jövőre újra jelentkezünk! Addig kövessetek minket a Facebookon, és támogassatok minket a Patreonon keresztül! Ha pedig bármi van, keressetek minket az e-mail-címünkön!
Legyetek jók, üdvözöl titeket:
Pintér Bence & Hetei Péter